Magyar Országos Tudósító, 1929. március/2
1929-03-18 [008]
E G i* I, I I 1 ; E . /Ravasz Lász lo és Kapi Béla püspökök Sopronbon. P o 1 " T t e t á s. /J .. / Ravasz Loszlo dr.t zug'-' taps fogadta, amikór a dobó óra lécett. ifcé^cet mondotta: - &.É • let: műalkotás. A. művészi lélek egyszer csak nyugtalanná válik, teres valar.it és üera tudja mit, vágy és öröm, szomorúság és sejtelem vegy 11 össze benne, szenved amiatt, hogy szárnyai vannak. Homályos érzés t imád benne arról, hogy nekünk valahol másutt van az igazi az kok. Ez a 1 ..lek őrök adventje, am ly nélkül megújulás, belső alkat, isteni tökély nincsen, ez a szomorú és édes nyugtalanság és keresés, a.m. lyoer minden egyszerre elvész és valami ismeretlen, távoli nyűgöz le, vonz és igéz... A műalkotás második lé ése az, hogy kissillan a jelentésnek, f lát snak a képé: a( fszületik az invenció, amikor megérzi a művész, űo y amire rátái ilt az neki sorsa, kicsillan ebből a jézus-ké :&< ' amint bele sugárzik a vil gba, r.int összeolvadása a láthatónak és láthatatlannak. Nincs addig elet, szé 1 s. g, megváltás és menekvés, amig ez a sugárzó arc bele nem néz a lelkedbe*., új.$. születés ténye nélkül nincsen keresztyén élet, nincsen -. ialkotás. Az emberi leieknek az a parányi pontja, ahová termékeny igének hullania kell: a hit. g-sak ezen a ponton ismétlődhetik meg a csoda, a legnagyobb, amelyben a végtelenség kére tükröződik, amely betölti az eret é.s a f.iiö.t, Az Isten teremtő gondolata ez. Bizonyos, hogy az életnél is, mint üalkot ,.snál roppant akadályokat kell legyőzni, vannak életünknek színei, alkotores zei, arae lyek e lm állanak, cserbenhagynak, sikoltások vary nevetések, amelyek megölik a melódiát, ezer tényező, amely restség, tompaság, lázad .is és árulás a minket formáló isteni gondolat, ' Ínyenq 16 ellen. A bün ez. Itt kell megállani és elkiáltani egy rettentő jajt'.. A keresztyén elet nem egyéb, mint szakadatlan enged- Ímesség, Krisztus utánz .s es másolása, amig átalakul az '6 képére y leiek, mint ahogy az agyag átalakul a szobrász aintázofája alatt a modell vonásaira. Nézhetem ezt elégésnek, ha a gyertyára •-ondóink, de nézhetem fénynek-, amely belőle támad. Minő.; gy, hogy megdicsőül': snek nézem, vagy elhamvad;..snak, annyi bizonyos, hogy: győzelem. Itt a művész, a müalkotó mag»a Isten, mi szerszám vagyunk a kez 'ben és enn 1 felség sebbet emberről elmondani nem lehet. Elragadtatással tapsolt . közönség Ravasz püspöknek.. Az evangélikus eryh ézközség templomi énekkara Bach és Rheinberger c>y-egy szerzeményét adta elő, majd a kitüno fiatal iró, M a r ó t h y Jenő "Mikor egy irót frIfedr znek" cimü humoros karcolatát olvasta fel, amely arrél szól, hogyan uzsorázza ki az öreg, sándorutcai házmester a gimnazista fia száné, ra a tanárjelölt partá.£ -irodalmi "dolgozatíró" tehetségét. A ;"ei2Íi,eleven rajzot nagy rokonszenvei fogadta a hallgatóság és sokáig tapsolta a szerzet. Altdörfer VAktor karigazgatc zongorajátéka fejezte be az edtét. A Pannonia-száilo dísztermében tartott közvacsorán Ele r m a n n Lajos lelkész Ravasz Lászlót, Domonkos Sándor kúriai bíró kari Bélát, Thurner Mihály dr. polgármester mint a soproni Frankemburg Irodalmi Kor elnöke ugyancsak a két püspököt köszöntötte fel, Kapi g la periig Ravasz László^ munkáját méltatta. Ravasz püspök óriási hatácsai fogadott beszeoet mondott ezután: . *» Amikor egy nép, mint ma a magyar, értelemfele ;ti módon probáltatik, f ;i or a Jóbok és a martiról; sorsára jut , mindig felvetődik a k érdes ; miC í-'mr ezzel Isten? Hiszen nem ere .melt-űk megl Hát azért kellett végigjárnunk a szenvedések tornácait, hogy uarabokra törve, háláira ítélve, ellenség között, kifosztva es megszégyenítve, összeszaggatva álljunk itt? De ez ne -i csal: kérdés, egyben felelet is. Azért volt ez az irtózatos * ostorozás, begy minden mar-ar szivet mégegyr.zer ffgjon el valami raérhcvtetlen nagy, szer. elégületlenség. isten meg akarja nekünk mutatni azt, mennyire megajándékozó -;t 'egyszer, amikor a miénk volt a y árpátok- ölelte teljes, gyönyörű Magyar ország, - elvetette és tüzbedobta, hogy sinasuk, hogy vágyjunk utána, hogy megérjék a lelkünk rá, hogy mégog-yszer nekünk adhass.a. Méltatlanok voltunk : 'M rá, nevelni akart, hogy mégeg---szer méltókká válhassunk, hogy meglássuk létünk nagy elemi törvényét: megélni csak lelkierők által tudunk. Folytatása kóv > * ezik:
