Magyar Országos Tudósító, 1929. március/2

1929-03-16 [008]

HÍREK . RóÓz REZSŐ ELŐADÁST TARTOTT A SAJTÓRÓL A CPBIEN-SZÖVETSÉGBEN. A Cobden Szövetség szemináriumában pénteken este R o 6 z Rezső, a Magyar Hirlap felelős szerkesztője tartott előadást "Széljegyzetek a sajtóról" cimmel. A szövetség előadótermét ez alkalommal teljesen megtöltötte az előkelő közönség, amelynek soraiban ott volt a magyar ujságirás szár.os kitűnő reprezentánsa Márkus Miksával az élén. Halas i-Fis cher Ödön elnök üdvözölte ROÖZ Rezsőt, akit már az előadói emelvényre léptekor lelkes taps fogadott. ^ - Azzal kell kezdenem, - mondatta Roóz Rezső - hög^kegye lettel emlékezzek meg arról a napról, amelyen a magyar sajtószabadság megszületett, máreius 15i~ércl. Majd igy folytatta: % sajtószabadságot bárhogy ls akarták elnyomni, fája mindig kivirágzott, megtépdeshetik ugyan, de gyökereit el nem tudják pusztítani, "akárhogy is támadják a sajtót, • 4

» * elnyomni nem lehet. Ezután a sajtóról, mint intézményről beszélt. - Régen a hetedik nagyhatalomnak nevezték a sajtót - úgymond - s nézzük, valóban nagyhatalom-e ma a sajtó. A sajtó nem tart hatalmában földterületeket, nem uralkodik népek fölött, hanem az emberek értelmét kivanja nem kormányozni, osak befolyásolni, hogy önálló, goldolkod^ó lényekké alakuljanak át, hogy részesek legyenek országok és népek soraáijak intézésében. A sajtó bátoritja az elesetteket, xtédi a gyengéket, nem kivan versenytársa lenni ^semmi más hatalomnak, osak arra törekszik, hog:/ a polgár sorsát boldogabbá tudja tenni. A sajtó a nemzet antennája, amely felfog minden örömet, vidámságot, bánatot, panaszt és keserűséget, hogy ezeket eljuttassa a kunyhótól a palotáig. A sajtó szive együtt dobban a nemzet szivével, könnye együtt csordul a nemzet könnyével. A kultúra legfőbb terjesztője a sajtó volt. Ezután a magyar sajtó történetét vázolta. A magyar ujságirás a XVIII. század végén és a XIX. század elején jelentkezett a nyilvánosság előtt. Ez még osak kezdetleges kísérletezés vnit, mert óriási nehézségekkel kellett megküzdenie. Kossuth érdeme, hogy felismerte a sajtó fontosságát és a legmostohább viszonyok közt teremtette meg a magyar politikai újságírást. A kezdeti magyar újságírásban, sőt még hosszú évtizedekkel ké-fiőbb is a publicisztika vitte a döntő szerepet, amely ragyogó tollú irókat termelt ki magából. A gjors technikai fejlődés hozta aztán magával az ujságirás rohamos fejlődését. Egymásután alakultak az uj újságok, átalakult az egész magyar ujságirás és egyenesen amerikai arányokat öltött. Ekkor születnek meg a bulvárdlapok, amelyek a közönséget ránevelik arra, hogy megszokja a friss anyagot. Ma az ujságirás a technika legmodernebb eszközeivel készül és a rádió hírszolgálata révén, szinte percek alatt jutnak el a világesemények amijságokhoz. Budapesten uzidőszerint 658 újság és folyóirat jelenik meg. Ez mutatja, hogy milyen fejlett az ujságirás. Ezután rövid áttekintést nyújtott a sajtóval foglalkozó törvényalkotásokról. Kossuth azt hirdette: Elvehetnek minden szabadságot, csak a sajtószabadságot hagyják meg. Tisza Kálmán is azt mondta: Mindéhez hozzá lehet nyúlni, csak a sajtóhoz nem. Majd igy folytatta Roéz Rezső: - A sajtó a közvélemény irányitója, tekintélye annál nagyobb, minél kevésbé tartozik valamely politikai, vagy gazdasági alakulathoz. Régen az újság- csinálása bohémszerüen ment, a modern újsághoz azonban már hihetetlen nagy tőke kell. Ezért vették át az idealisták'helyett üzletemberek az újságok vezetését. Külföldön óriási lehetőségei vannak az újság elterjedésének, igy mérhetetlen jövedelmeket is lehet szerezni. Magyarországon azonban nem ilyen \ fényes üzlet az újság, de általában külföldön sem. \ , r Idézte Jouvenelle francia ujságiró megjegyzéseit, melyeket a közönség élénk derültséggel fogadott. Jouvenelle szerint az újságok pénzembere uagy j spekulál, vagy fényűzést enged meg magának. A felelős szerkesztőnek minden í eseményről, minden intrikáról tudnia kell, minden vitában részt kell vennie I es minden eshetőségre nézve utasításokat kell adnia. Riport és körkérdéstéj mákat kell felvetnie és nem elég ötletekkel jönni, hanem meg kell találnia a megfelelő embereket is. /Folyt.köv./