Magyar Országos Tudósító, 1929. március/1

1929-03-12 [007]

ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET k Z3IE0K0NGRE33ZUS ELŐKÉSZÍTÉSÉRE. Fetri Pál államtitkár mondott beszédet az értekezleten.A magyarországi izraeliták legutóbb 1868-ban tartottak kongresszust, azóta azonban a neológ és ortodox izraelita hitközségek vezetői nem tudtak megállapodásra jutni arravcnatkozóan, hogy kongresszust tartsanak. Az Izraelita Országos Iroda értekezletet hívott össze, hogy azon a rendezendő zsidó Kongresszust előkészítsék. Az értekezletet kedden délelőtt 10 órakor kezdték meg a Pesti Lloyd Társulat dísztermében. A gyűlésen kétszáz vidéki izraelita hitközségi kiküldöttön és vezetőn kivül megjelentek: Kóhner Adolf báró, Hevesi Simon főrabbi, Vida Jenő, Glückstahl Samu, Vészi József, Lőw Imánuel felsőházi tagok, továbbá 3ándor Pál, Baracs Marcel, Rési Géza országgyűlési képviselők, Marcali Henrik, Pollák Illés, Kiss Arnold és még sokan mások. A kultuszkormányt P e t r I Fái államtitkár és G e r 1 ó c z y Károly miniszteri tanácsos képviselték. Az értekezletet Hevesi Simon főrabbi imája vezette be, melyet állva hallgattak végig. A megnyitóbeszédet Kohner Adolf báró az Országos Izraelita Ir^da elnöke mondotta. Üdvözölte a kultuszminiszter képviseletében megjeleni Fetri Pált, majd. azt hangoztatta, hogy a tanácskozáson a na*»i politika nem szerepelhet. Az 1868 évi kongresszusi szervezet óta 60 év telt el s ez a szervezet már nem felel meg, tehát uj szervezetet kell alakítani. Számos uj probléma merült fel, amelyeket meg kell vitatni. A háború, az ország megcsonkítása, a gazdasági romlás és a hitélet hanyatlása mind olyan tényezők, amelyek szükségessé teszik a kongresszus megtartását. Hangoztatta, hogy az ortodox felekezettel együtt akarnak működni. A mexikói és orpszorSizági vallásüldözésekkel szemben a vallás és lelkiismeret szabadsága nevében az egész magyar zsidóság tiltakozását fejezte ki. Őszinte örömének adott kifejezést azon világtörténeti jelentőségű tény felett, hogy az olasz állam a pápa szuverenitását elismerte, megteremtette a lelkek békéjét az egyház és az állam között, a ebben a valláserkölcsi irány győzelmét látja. Az elnök megnyitóbeszéde után r e t r i Pál államtitkár szolalt fel. - Méltóztassanak megengedni,-mondotta az államtitkár - hogy a hivatalos ügyekben Szegeden távollévő kultuszminiszter ur helyett igaz örömfi 1 és nagyrabecsüléssel én üdvözöljem a most összeülő országos bizottságot. 1 iomésom szerint 1868 óta a magyar kormány képviselői nem szólhattak hivatalosan az izraeliták felekezeti szerveiben. Az utolsó Eötvös József báró volt, a legideálisabb államférfiú, a legnagyobb magyar kultuszminiszter. /Ugy van, ugy van!/' Igazán lehetetlen helyzetbe kerülnék, ha én mint az 8 utóda kívánnék itt felszólalni. Sajnos azonban a mai országos gyűlés hatásköre, céljai, szűkebb keretek között vannak megállapítva, mint az annakidején 1868-ban ülésező egyetemes gyűlésé, Akkur báró Eötvös is azt remélte, hogy ez az egyetemes gyülée minden magyarországi izraelitára egyaránt kötelező és mindenkit befogadó országos autonóm szervezetet fog megalakítani. Felejthetetlen szavakkal adott ekkor kifejezést annak a reményének, hogy ez a szervezet olyan lesz, amely biztosltja az izraelita felekezet autonómiáját és u ugyanolyan szabadságot biztcdit neki vallási és iskolai ügyeinek intézésé-, ben, mint ezt a hazában bármely más felekezet élvezi. - A vallás szabadságot 9 a jogegyenlőséget.*, lángoló szavakban hirdető szónok után - azt hiszem nehéz volna ezekben a keretekben felszólalni. Re a mai gyűlésnek egészen mások is a céljai. Én azonban azt hiszem, hogyha ennek a gyűlésnek keretei szűkebbek is, lehet hogy határozatai ép- . peh olyanok, sőt talán még termékenyebbek lesznek, mint annak a nagy célokat \ maga elé kitűző kongresszusnak határozatai. Hiszen egy tanácskozás eredmé• nyei nem a kitűzött oélök nagyságától, hanem attól függnek, hogy mennyit ^ fcg azokból az életbe átültetni és megvalósitani./ügy van./ - Meg vagyok győződve róla, hogy ezek a szép célok a kongresszusi szervezet azóta mutatkozó hiányainak pótlása, korszerű átalakítása, s amire különösen nagy súlyt helyezünk, a rabbi és tanítóképzés átalakítása és megfelelő biztosítása, a hitfelekezeti alkalmazottak jogviszonyainak, /Folyt«köv./