Magyar Országos Tudósító, 1929. március/1

1929-03-11 [007]

/A piarista diákszövetség ötödik közgyűlése. Folytatás 1./ óta beszáradt baktériumspóra is él 'és még mindig veszedelmes, gzzol a £ elfé­rt zéssel megelőzte a világ valamennyi országának hasonló tárgyú kutatóit. 19C6-ban lett a Pasteur-intézet igazgatója, amely a világ valamennyi ilyen intézete között • 4 .az első. Ennél a megállapításnál kimutatta, hogy ma Csonkamagyarországon háromszor annyi a veszettség! eset, mint bagymagyarorszá­gon volt. Ez azt bizonyltja, hogy a veszettség elleni törvényes rendelkezésü­ket nálunk a tudatlanság és nemtörődömség, részben pedig az ellenőrzés hiánya miatt nem tartják be, Skandináviában már ott tartanak, hogy a veszettség is­meretlen betegség, nálunk évente négyezer beteget kezelnek a Pasteur-intézet­ben, tehát háromszor annyit, mint a békeidőben. Székely Ágoston sok ujitást hozott be ennek a veszedelemes betegségének a gyógyítása terén és aok szép eredmény az ő érdeme. Elete utolsó hónapjaiban küíönösen orvosetikai előadáso­kat tartott és cikkeket irt. Székely Ágoston rácáfolt arra, hogy a tudomány nem egyeztethető össze a vallási és nemzeti meggyőződéssel. Az ifjúság példa­képül választhatja őt. A nagy tapssal fogadott emlékbeszéd után P u r é b 1 Győző dr, főtitkár jelentését terjesztette elő, amelyben beszámolt az elmúlt öt eszten­dő műnkáss ágáról. A fejlődést bizonyltja, hogy ma már 1537 tagja van a szö­• vétségnek, piákinternátus megalakításán dolgoznak, amelyre már 25.6C0 pengő gyűlt össze, A főtitkári jelentés után Sebes Ferenc dr. piarista rendfő­nök köszönetet mondott az eredményes munkáért és a rend nevében támogatást ígért, A zárszámadás, számvizzgálóbizottsági jelentés elfogadása után a vá­lasztmányt egészítették ki, majd a közgyűlés & i p Ő c .z Jenő dr. zárószavai­val véget ért./MOT/.GY. A PETŐFI TÁRSASÁG OTVENHAKMAPIE KaGYGYÜLSSE. A Jókai-nagydijat ^sathó Kálmán nyerte el. - isászár Elemér a magyar iro­dalom nemzeti volt áréi, Raffay vándor a mai magyar irodalom felelősségéről tartott előadást. ­Vasárnap délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tar­totta meg a Petőfi Társaság szokásos márciusi ünnepi nagygyűlését. Az ülé­sen megjelent Jó z s e f Ferenc dr. kir, herceg, ifj. W 1 a s s i cs Gymla báré és nagyszámú előkelő közönség. Az elnöki megnyitót 0 s á s z á r Rlomőr dr, alelnök mondotta. Ez a megnyitó egészen újszerű tanulmánya a magyar irodalom évezredes életé­nek, Rérdi adtunk-e magunknak számot arról, hogy miben áll irodalmunk nem­zeti volta, vannak-e a magyar irodalomnak olyan vonásai, amelyek elválas'zt­ják más nemzetek irodalmától, amelyek valami sajátságos, minden más iroda­lomtól eltérő jelleget adnak néki. Megállapította, hogy van élesen kirajzoló­dó jelleme, egyénisége. Végigvezette a hallgatóságot irodalmunk évezredes életén^, megmutatta ircdahmunk jellemző vonásait abban a sorrendben, amint az a fejlődés sorén láthatóvá vált. A legrégibb magyar nyelvű emlékünk a XIV.. század elejéről való, do emlékek hiján is vissza tudunk menni a. magyar köl­tői szellemet* nyomozva az Árpádok és vezérek korán át az V. századba, amikor Attila diadalai s a hun birodalom bukása tárgyat szolgáltattak a magyarság énekeseinek. Irodalmunk e történetelőtti korából is tudunk valamit követkéz­tetni a magyar irodalom jellemére vonatkozólag. Megállapította, hogy a magya^ j \ irodalom teljes függetlenségben fejlődött sami a későbbi magyar irodalmat b jellemzi, az az eredetiség ösztönének nevezhető, A magyar költői szellem \ az anyag kialakítására már kezdettel fogva keresett, s gyakran talált is va­' lami sajátos formát. Végigvonultatta az egész magyar irodalom életének és ( fejlődésének képsorozat át-s megfigyelőseit igy öntötte irodalmi törvénysze­** /Pol^t.köv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom