Magyar Országos Tudósító, 1929. február/1
1929-02-11 [004]
/Baltazár püspök beszéde a kálvinizmusról. Folytatás, 1* / magyar vérhez, sem a magyar lélekhez nincs semmi kezük, - A magyarság általános forgalmi körén belül, tehát a romai egyház nemzeti érzésű, nagy többsége mellett, az a "kisebbségi magyarság'', amály előtt az ország történelmi, jogi*- nemzeti állaga, egyénisége, érdeke másodlagos helyre van osztva, amelynek a. nemzeti élet körén kivül fannak az ideáljai, amely a hazát nem óéinak, hanem más földi hatalom függvényének és sgzközének tartja* ez a 3zekfü-féle kisebbségi magyarság a halálát várhatja a magyar kálvinizmustól, mint ahogy minden penész és gomba azt,, várhatja a nap sugarától. Várni pedig a magyar kálvinizmus mulas .t várja^és imádkozza és az antikrisztus minden stratagémáival munkálja is; mert a "magyar vallás" állandó tetemrehívás a megölt krisztusi és nemzeti eszmények koporsója felett; élő és vádoló, Ítélő ós büntető lelkiismeret, minden ellen, ami meg akarja oltani az evangélium ós a nemzeti öntudat tiszta világosságát, - Különben ennek a kisebbségi magyarságnak a véleményére nem vagyunk kíváncsiak, mert erkölcsi fajsúlya nemzeti szemponttal nem érdemes reá, pe igenis arra kíváncsiak vagyunk, arra súlyt helyezünk, ahhoz igazodunk, annak engedelmeskedünk es szolgálunk, amit azok v.rnak tőlünk, akiket . valláshoz, egyházhoz tartozásuk különbözősége mellett, a lélek és érzelem egyformán tesz magyarokká^ akikben a nemzeti géniusj, szent tüze a lélek magyarságának egységét, azonosságát, szolidaritását égette ki; akikben ha van is elemi eltérés, együtt mégis azt a bronzanyagot képéjik, ami időállóbb is, szebb is, mint külön külön az alkatelemek. Ez a lélekmagyarság megmaradt ezer esztendő viharaiban és meg fog maradni, mint "szent mag, szen maradék'', még akkor is, ha idegen kezek az egész magyar földet konkollyal és mérges bürökkel szor/ják is tele, Ez a lélekmagyarsag világtörtéihalmi hivatással jött ide ki Ázsiából és további világtörténelmi hivatása csak ennek a magyarságnak van, a keleti sötétség és a nyugati világosság határai közt_, itt, a Tisza, Puna és Kárpátok közén. - Ez a magyarság tiszta evangéliumi és tiszta nemzeti szolgálatot vár tőlünk; mert a magyar kálvinizmus négyszáz esztendői történelme folyamán, az evangéliumi és nemzeti Igazságok leghűségesebb letéteményese, legbátrabb védője, legkövetkezetesebb érvényesítője volt, a "A óm a és Bécs nemzetiétlenitő politikájának kereszttüzében. Nagy nemzeti szerencsétlenség kiindulási pontja lett az, hogy a magyarság honfoglalásainak időpontja arra az időpe esett, amikor már a krisztusi és apostoli keresztyénség szent lényege és tisztáséba teljesen elveszett a romai egyház világuralmi berendezkedésének világi és nemzetközi eszközei ós módjai között. - Az ősmagyarság vallását, erkölcsét ismerve, egészen bizonyos, hogyha itt, lete&ej. edése idején, a tiszta, ős, krisztusi, evangéliumi, apostoli keresztyénséggel érintkezett volna, ezt fogadta volna be és meg is irizte volna, mint pcgányságában is tisztult lelkifejlódésénsk betetőzését ós mint nemzeti létének, .terkö les ének, nyelvének, szellemének leghathatósabb biztositékát, Amikor aztán a reformációban ezt megtalálta, készséggel is ragadta meg, csakhogy már ekkorára, Roma és Bécs hatássffalatt, a reánk zúdított egyházi, gazdasági, ipari, kereskedelmi és közjogilag kiváltságossá tett idegen elemek megrontották a magyar léleknek azt az erejét, amelyben az asszimilációval szemben a nemzeti ellenállás hatásos, győztes és állandó marad. . - A lélek magyarsága, vagy - ha ugy tetszik - a magyarság lelke azt varja tőlünk, hogy folytassuk négyszáz esztendőn át dicsőséggel be-V töltött hivatásunkat; melynek küzdelmekkel és szenvedésekkel teljes utján , ) mindig ott voltunk, ott harcoltunk,hittel is, tudománnyal is, fegyverrel is, a lelkiismereti és alkotmányos szabadság zászlói alatt, várja tőlünk a j lélek és igazság hitének bizonyságtevését> az ószövetségi és újszövetségi vallás lelkiségének kiszabadítását, a pogány bálványozás felé hajlító besti, anyagi kultuszok alul. várja a jézus! és apostoli egyszerűség példaadását /polyt,köv,/