Magyar Országos Tudósító, 1929. január/2
1929-01-24 [002]
HU a ÁR KÁROLY ELOAI ÁST TARTOTT A IESNUM MARIÁFJJMBAN A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSRÓL . H u s zár Kárrly volt minis z terelriök, a Társadalom -biztositó Intézet elnöke nagyszabású előadást tartott a társadalom-biztositásról a Regnum Marianum nagytermében. Az előadáson megjelentek: Horváth István, a Társadalom Biztosító intézet alelnöke, TabOif-y Tibor, Vinkó Istvánba Társadalom Biztositó aligazgatója, Bar t m a n n Miklós miniszteri tanácsos; K e s z 1 e r Károly tanár, J a n d 1 c h József a Regnum Marianum Szövetség egyházi ülnöke, F r e y Ottó dr. a Regnum Marianum elnöke és számosan mások, W i t z Béla, a Regnum Marianum házfőnöko üdvözölte lelkes szavakkal Huszár Károlyt, és felkérte előadásának megtartására. Huszár Károly volt miniszterelnök megköszöni a kedves szavakat s azután igy folytatja: T Nem voltam még 18 éves, mikor felkerültem, mint újságíró Budapestre. Még élénken emlékszem rá, hegy az ulső éjszakámat s azután az első heteket a Regnnmban törltöttem. Itt kaptam én is az első komoly biztatást, mint oly sokan mások, a Damjanics-utcai akácfa tövében, a Regnum Marianumban. Előadásában megköszöni a megjelenteknek érdeklődésüket, melyet a szociális problémák kérdésében kifejt, nek. -A Magyar Társadalom Biztositó Intézet, folytatta előadását Huszár Károl^j - amelyet eddig Munkástiztositó Intézetnek neveztek, az utóbbi időbon a támadások < pergőtüzébe került; Ez természetes dolog, mert azok> aki Ímek áldozniok kell az intézményért, azt mondják, hogy a terhek nagyok; a munkások pedig kévéselik az intézmény nyújtotta szolgálmányokat. Azt én som állit >m, hogy nincsenek hibák az intézmény körül, de ezek javíthatok ós meg is lesznek javitva. A hiba főkép onnan származik, hogy sem a mui kás-, sem a munkaadó-érdekeltségek nem veszik maguknak azt a fáradságot, hogy a törvényt áttanulmányozzák s igy olyan dolgokat is legtámadnak, amelyek már harminc év óta használatban vannak és hasznosaknak bizonyultak. Általánosságban akarok a átsadalombiztcsitásról beszélni. -A társadalom-biztosításnak -gyik faja a kötelező szociális biztosítás, A legtöbb országban nem akarták belátni a kényszer alkalmazásának helyességét a járulékok befizetése érdekében. Szükség Volt arra, hogy a munkást törvény kényszerítse, hogy fizetésének egy hányadát rendszeresen tartalékozza a rossz napokra. A legnagyobb baj az volt, hogy a munkások ós a munkaadók nem mélyeétek tele a törvénybe és nem látták be, hogy a-biztosítók csak alapszabályok alapján dolgozhatnak. A munkaadók kevesebbet akartak fizetni, a munkások több járulékot akartak. Most lesz egy ol yan intézmény,ameLy eleget tesz ezeknek a kívánságoknak is, -A társadalcm-biztositás az emberi és nemzeti szolidan izmus igazi megnyilatkozása. Az államnak kötelsségei vannak azokkal szemben, akik egész életükön át tesaülettel telj sitették munkájukat. Ezeknek joguk van a a a, hogy a rossz napikban gondoskodjon róluk az állam, hogy emberi mivoltukhoz megfelelően élhessenek. Ezrével voltak azonban olyan munkások, akik egész életükben be'ftáüie tősen colgoztak és a gondterheson töltött élet vegén nem tudták, hogy mi Esz y, lük, amikor kihullik kezükből a véső, a kalapács, vagy a toll. Ez az állapot n«m felelt meg a kérsztény morálnak* A unkásoknak, akik egész életüket szorgalmas munkában töltötték, nem-csak arra van jussuk> hogy irgalmas szamaritánusok megszánják őket, hanem az Irton törvényei szerin arra is, hogy egy szerény, de gondimntes életre biztosítva legyenek. Ezért van zükség a Társadalom Biztosítóra. - A tár sadaiom-biz.tr sitás a céhekben veszi kezd-, tét. Már akkor kötelesek voltak a mesterek gondoskodni az elöregedettekről a munkaképtelenekről j De ez családi .lapon történt. A francia forradalom után lábrakapott libegj! ralis rendszer megszüntette a patriarchális viszonyokat. Magyarországona hetvenes évek elején keletkeztek először segélyegyesületek. Csak az * 1907-es törvény mutatott komoly elindulást a munkásbiztositás terén. Az igazi társadalom-biztosítás megalapozása az 1927-ca törvényben volt, nmely az 1 g.'az intézményt centralizálta. ?p ^ ytn rtasá K *vő*tkégzW
