Magyar Országos Tudósító, 1929. január/1

1929-01-07 [001]

--- ZU NAGY ISTVÁN ÜGY /Folytatás 5. kiadáshoz./ Szünet után néhány jelentéktelenebb tanúvallomás hangzott el,az­után Kalmár Ferenc^banktisztviselőt hallgatta ki az elnök. Kaimat* Ferenc szakértő volt a Szántó-féle kényszeregyezségi ügyben és az elnök kérdésére azt adta elő,hogy ő maga kérte Nagy Istvánt szakértől foglalkoztatása érdeké­ben, tizenegy ilyen kirendelést kapott, a Szántcügyben kilencmilliót állapí­tott meg számára Nagy István, d e a pénzt nem kapta meg. - Állott ön Nagy Istvánnal valamilyen pénzbeli összeköttetésben? - kérdezte most az elnök. -^Igen. volt egy borvállalatcm s mikor szükségem volt rá, 192c-ban Nagy Istvántól kértem ötvenezer koronát kölcsön. A kölcsönösszeg 1921-ben 15o.roo koronába emelkedett és a kamatokkal 2oc.ooo koronára nőtt fel. - Kötöttek-e szerződést? - Igen. - Hol van? - Azt nem tudom. - Bevezette-e ezeket a tételeket, a könyveibe? - Igen, de a könyvek időközben elvesztek. - Megállapodtak-e valami felmondásban? - Igen és Nagy István felmondásra vonatkozó levelét a'feleségem utján kaptam meg. Most Auer ügyész becsatolta ezt a felmondó levelet azzal,hcgyss ebben a levélben egy kúriai döntvényre történt hivatkozás s errevonatkozóan az elnök megállapította,hogy a levélben emiitett kúriai döntvény egy évvel később kelt, mint maga a levél. - Megesküszik-e arra,hogy ez a felmondólevél akkyrról kelt, amikorréi a kelet szól? - kérdezte az elnök. Kalmár Ferenc azzal válaszol, hogy arra megesküszik,hogy a kelet hegyes, a kúriai döntvény időpontjára vonatkozóan azonban nem tud ha­tározottan vissza emlékezni. Az elnök ezután elébe tárta a fegyelmi biztos és a vizsgálóbíró előtt tett vallomásait.amelyek ellentmondásben vannak bi­zonyos tekintetben a maJ. vallomásáv al. A tanu arra hivatkozott,hogyez az eltécés lehetséges,mert akkor még nem tudta pontosan miről van szó,áe később jegyzeteiből megállapította és az a helyes vallomás, amit most tesz. Fatay elnök a becsatolt noteszből megállapítja,hogy abban kétszer szerepel a Nagy Istvántól kapott löo.ooo koronás tétel. - A könyveiben miért Nagy Istvánnét szerepeltette ezekkel a köl csbnökkel kapcsolatban? - hangzott az ujabb elnöki kóödés. Kalmár Ferenc válasza szerint azért,mert Nagy István megkérte er­re, amint mond etta, ez a pénz tulajdonképpen az apósa pénze,amely magd hag yatékként fog szerepelni, egyébként sem akarja,hegy neki mint bironak neve szerepeljeb ebben az ügyben. Az elnök ezután szünetet rend<lt el,bogy résztvehessen a törvényszék teljes ülésén. /M,/ —- ZU PERESKEDÉS A VEREBELY LÁNY KÖRÜL /folytatás 7. kiadáshoz./ Palágyl felszólalásában folytatólag arra hivatkozott,hegy itt tulajdonképpen szerzők közötti jogvitáról van szó, amely választott biróság elé tartoznék. Nem is tudja elképzelni ezt a pert Drégely perbevonása nélkül. Itt nem csu­pán Hevesi személyiségéről van szó, hanem Drégely személyiségéről is, az ő értékéről, ir°i tisztességéről és elképzelhetetlen, hogy Drégely ne véde­kezhessen az itt elhangzottakkal szemben. Drégely neve szerepelt a színiapon és a Vójnich-dijat is ő kapta meg - ismétli felszólalásában az ügyvéd -. Ami kor a Vojnich-dijat tizenkét év előtt kiadták, egy újság azt irta, hogy Drégely kapta meg a Vojnich jutalmat, pedig Hevesinek is nagy része volt a •arab megírásában. Erre aztán az Estben Beöthy nyilatkozott és eszerint a vig játék meséje, minden móka és ötlet teljes egészében Drg gelynek a munkája, joggal és igazsággal övé tehát a közönség tapsa és az Akadémia pálmája. Arra a nem várt eretre,hogy ha a törvényszék helyt adna a fel­p eres zárlati kérésének, kérte a törvényszékez,hogy kötelezze a felperest ötvenezer pengő óvadék letételére. A szerzők ugyanis napenta 6oo pengőt keresnek a darabon, ami tiz nap alatt hatezer pengőre növekszik s ilyen számítás' alap ján ötvenezer pengőre rúgna a káruk,mert hiszen ha a törvényszék zárolná a darabot, azt többé nem'lehetne kitűzni előadásra. Felszólalása vé­gén kérte a kereset elutasitását. Szálai Emil mutatott rá ujabb felszólalásában arra,hogy ő be­csatolta Drégely darabját, becsatolta Hevesi darabját,amelyet ennek alapján készített,de becsatolta, a színház sugó-példányát is, mindezekből minden to­vábbi bizonyitás nélkül megállapítható, Hevesinek munkája , amennyiben a tör­vényszék mégis szükségesnek találná, kérte Becthynek és Drégelynek kihallgatá sát is. /Folyt.kcv./Ma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom