Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések mellékletei, 1989-1990 (1-a-81)

1989. szeptember 1. / Rektori Tanácsülés - Rektorhelyettes megválasztása - Főtitkári beosztás ügyvezető titkárrá történő besorolása - Bejelentések

-2-felkészülési szakában segítségért.

Igazoltam tehát, hogy a legaljasabb önkény lett volna ha az Önök rektora beváltja fenyegetését, miszerint ha nem távozom önként, "olyan minősítést ad rólam, hogy egyetlen iskolában sem taníthatok többé"! De ennek az igazolásnak ára, hogy máig újabb tizesztendőt veszítettem művészi munkámra kedvezőtlen feltételek között; Előmenetelemhez számítástechnikával kell foglalkoznom és részben matematikából kellene doktorálnom. Ennek tárgyát csak szakértők előtt érdemes taglalni, noha alapvetően az egységesen értelmezett képzőművészet számára nyújtana eszközöket és az idevonatkozó kutatást is még a Képzőművészeti Főiskolán, 1979-82-ben kezdtem el. Minthogy távozásom után korosztályomból töltötték be minden bizonynyal megfelelő módon a Geometria Tanszék állásait, természetes következtetés számomra, hogy életemben többé nem szolgálhatom az ottani feladatok megvalósitását. Bizony patthelyzet ez a javából. Nem akarom jószándékukat ma kétségbevonni, ezért szeretném életem talán nem mindannyiuk számára ismert történésének ismertetésével megvilágítani, miért látszik számomra végleges mellőzöttségemen pecsétnek az 1979-82 közt az Intézményükből való kényszerű távozásom,* t.

1956 Önök előtt ismert főiskolai eseményei után Apámat nemcsak ottani állásából mentették fel, kitették a Szövetségből is. Ha Apám művészetét tekintik, nyilvánvaló, hogy a totális állameszme eszközeként lépett fel a Szövetség és sodorta végveszélybe családját. És Apám sohasem szűnt meg szolidáris lenni a Főiskola hazaárulás következtében ártatlanul lemészárolt növendékeivel.

/Ezért nem kérte soha rehabilitálását/. Életemben egyszer láttam őt sirni, amikor levegőt sem kapva közölte;"megölték a gyerekeimet!"

Az uj rend igazolásához szükség volt nevesített ellenforradalmárokra. Ezért megszervezett egy teszt-összeesküvést amelynek "leleplezéséről" később nyúlfarknyi hir is megjelent valamelyik lapban.

Egy volt iskolatársam megpróbált beszervezni. Céljuk "harcolni Ezek ellen" gyanúsan nem ment túl a fennálló rend ellenség-igényén. Értelmes, progresszív célt hiányolva elutasítottam a részvételt.

A szervezet "lebuktatásakor" csudák csudája, pontosan tudták, hogy tanúja vagyok, és hogy csak annyit tudok, amennyit itt is emlitettem. Az ügy lezárása után а Ж Politikai Nyomozócsoportja már elsős főiskolás koromban "feljelentési kötelezettség elmulasztása" cimén zsarolni próbált. Mint úgymond "tehetséges növendéket", valójában mint a Rendszer iránt lojálisnak bizonyult, de ellenzéki