Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1975-1976 (1-a-67)
1975. szeptember 9. / Egyetemi Tanács ülés - Murális oktatás rendjének megvitatása - Személyi kérdések - A művészettörténet vizsgarendjének megváltoztatása - Királyi Róbert volt hallgató kérelmének elbírálása
1« szárai melléklet Tisztelt Egye te cd, Tanács! Áthatva azon felelősségtől« mely mint e magas testület tagját szókimondóéra kötelez - bár jól tudom, illetéktelenségea ez ügyben nyilvánvaló a hogy mégis beleártom magam, csak lclidLiameretom szavának engedek - engedjék meg, ho y röviden megfogalmazzam Főiskolánk személyi problémáival kapcsolatos, s Így a lényeget is érintő gondjaimat* V Bevezetőül néhány közhely és általánosság! Kicsiny, de igen sok tehetséggel megáldott országban élünk* Sajnos, azonban sem itthon, sem kifele nem élünk eléggé tehetségünk adta lehetőségeinkkel* Itthon azt hisszük, olyan nagyok és olyan sokan vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak, hogy megosszuk erőinket, és egymás nélkül sőt egymás ellen küzdjünk érvényesülésünkért« Azt pedig mintha nem tartanánk fontosnak, hogy mint vélekednek róluak külföldön* Alig vagy rosszul propagáljuk eredményeinket* Belföldi kiállításaink ./dorizálatlanok, masszásltottok, a külföldiek pedig kevés kivételtől eltekintve nem jellemzők* /Kozbevotőleg* grafikánk "világszínvonala" azon gyakorlat alapján állapíttatott meg, hogy mindig és mindenhol a legjavát tudjuk bemutatni, hisz ez technikailag könnyen megoldható! - állítom, hogy a magyar festészet sem Ígér marad el, különösen az a része, amelyik hazai gyökerekből táplálkozván nem akart mindenáron világszínvonalú lenni, csak éppen nem mutattuk még meg sehol, senkinek, azon egyszerű okból, hogy nagyrészt múzeumok raktáraiban, vagy eldugott hivatali szobákban, folyosókon temettetett el*/ Ezen füstölgések csak arra voltak jók, hogy következőleg megállapíthassam t itt és most sem élünk eléggé lehetőségeinkkel* Somogyi mester rektori székfoglalójában említette azt az igen fontos ügyet, hogy művészképzésünk csatasorába kell állítanunk legjobbjainkat* Utalt arra a névsorra, melyet ma már egyre nagyobb áhítattal mondogatunk magunkbant Mestereink névsorára* В névsorból a jelentősek közül annakidején kevesen hiányoztok, о az is bűn, hogy ők hiányoztak*
