Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)
1974. szeptember 30. / Nyilvános Tanácsülés - Rektori székfoglaló beszéd - Jubileumi oklevelek átadása - Eskütétel
5 Egy intézet vezetésében történő változáskor nem élhét senki azzal, hogy látványosattraktiv improvizációkkal fitogtassa vélt jelentőségét- Ha valami akadozik, vagy véleményünk szerint nem jó vagy elődünk által félbemaradt, természetes, hogy megfontoltan, tisztességgel keressük a megoldás, vagy befejezés módját. Ami jó, azt fel kell ismerni, megőrizve vállalni és engedni beteljesedni , A szellemi élet alakulása folyamat. Gondolatok egymásra épülése, mégis új utakra jutó és megújulni tudó, ami, ha valóban aktiv, épit$ irányulást mutat, pezsgése az egész társadalomra kihat, Amikor ez az egymásra épülő folyamat megáll, vagy látványos görög tűzzel fényeskedik csupán, a szellemi élet sohasem tud megújulni, sőt olykor a stagnálásnál is rosszabb következhet, előző fénye is szürkének tűnhet, hisz benső énünk rejtett erői a tehetetlenségi törvénynek engedve, még előre lendültek, új fényességre vágyva, ügy gondolom tehát, hogy azokat a gondolatokat, amiket elődeim épitettek és a magam szándékainak bázisául szolgálhatnak, tovább kell épitenem. Gondolom, ehhez tantestületünk megértését és támogatását nem lesz nehéz elnyernem, hiszen ebben önmaga eddigi gondolatait is támogatja és ebben önmaga szándékait is megvalósulni láthatja, Egy ilyen első rektori megnyilatkozás nem alkalmas arra, hogy minden kérdést felvessen vagy szerteágazó részkérdésekkel,.a lényeget eltakaró részlet problémákkal foglalkozzon, .Pár vonatkozásban azonban úgy érzem, nyilatkoznom kell. Mindenekelőtt talán néhány mondattal pedagógiai elveimről, amit a magam művészneveiési gyakorlatomban szem előtt tartok, de alkatomnak tulajdonképpen természetes része is, Úgy érzem azonban, érvényes lehet főiskolánk egészére is, talán egyéb elméleti tárgyakra is. 177/St/197VBJ
