Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)
1974. szeptember 30. / Nyilvános Tanácsülés - Rektori székfoglaló beszéd - Jubileumi oklevelek átadása - Eskütétel
Ezért vállaltam. Tudom, én is, hogy nehéz időszakban. Elődömet, Domanovszky Endrét nemcsak alkotómunkájában, hanem, rektori szándékaiban, elképzeléseiben és munkájában is félbeszakította a halál ,. ,.« A felelősség nagy ,Felelősség oly sokszor emlegetjük, néha bizony dobálódzunk is e fogalommal, Szeretjük megosztani ... Miafolelősség? Ki, kinek felelős? Úgy gondolom, elsősorban önvizsgálat, de mindenekelőtt - azt hiszem valamiféle morális, etikai alaptörvény, amik az igazság nagy bázisai, belső erőink megméretése, legbennsőbb énünk próbatétele és vállalása, A hit vizsgálata; hit alatt korunkban, azt hiszem nem a vallást értjük, elsősorban az ügyöt, a gondolatot értjük, -amiért tennünk rendeltetett, képességeink legjobbjával, az ügyben való hit erejével« A felelősség vállalása végig kis éri életünket. Nem osztható meg,. Mindenkinek meg van a maga külön személyes felelőssége, A szűk, zárt közösség előtti felelősségtől kezdve, sokszor a nagyobb közösségeken keresztül, az egész társadalom előtti felelősségig, Talán nem értenek félre, és azt hiszem nem valamiféle elfogult gondolat intézetünk iránt, h.a ez utóbbit érzem jogosnak és igaznak magunkra, nézve, Nemcsak azért, mert egyetlen ilyen főiskola vagyunk az országban, hanem azért is, mert a művészet, az oktatás, a kulturális élet, a szellemi lét olyan tartozéka - mondhatnék egyik alappillére -, ami gazdasági mutatókba ugyan nehezen állítható he, de még erre is kihatása lehet, nemcsak olyan vulgáris értelemben, hogy a kultúra sokba kerül, néha nagyon sokba és minden nép jelentős anyagi áldozatot hoz érte. Nélküle nem teljesedhetik ki egy kornak sem a művelődési köre, nem lehet teljes a humánuma, nem lehet teljes az élet, hisz olyan boldogságot képes adni, mint a belső tisztaság, az értelem befogadásának, a szépnek bennünk megtermékenyülő és kiteljesedő boldogsága. Amely társadalomban a szellem szárnyal, az a társadalom hisz önmagában, de a világban való helyébon is és erőt jelent. 175/SV1974/BJ
