Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)
1974. szeptember 30. / Nyilvános Tanácsülés - Rektori székfoglaló beszéd - Jubileumi oklevelek átadása - Eskütétel
9 tan - nem kölesönruhátan járatva bennünket. Még nem késő, de ha valami sorsdöntőén aktuális, azt nem jó odáz-, ni. A problémát más vonatkozásban is át kell gondolnunk. Ki kell bőviteni sorainkat olyan művésztanárokkal és szakoktatókkal, akiknek közöttünk a helye. Pár szót ez utóbbiról, anélkül, hogy hosszan belebonyolódnék a kérdésbe - gondolom, türelmükkel máris visszaélek. Ki lehet tanár egy ilyen főiskolán? Sok tetszetős fogalmazással találkoztam már, kinek—leinek melyik igazolta saját meggyőződését vagy éppenséggel meggondolását. Hallottam olyat is, hogy nem fontos vezető művésznek lennie, legyen jó müvészpedagógus. Ennek az ellenkezőjét is: legyen kitűnő művész - sokszor a divatos is elfér e terminológiában - a pedagógiai kérdésbe majd csak beletanul. Egyikhez sem kívánok megjegyzést fűzni, nyilvánvaló, hol az igazság. De azt megjegyzem, hogy a.főiskola régi évkönyveit olvasva, szivszoritó a névsor. Mindig - nagyrészben - a kor jelentős művészei voltak tanárok, az akkori idők magyar művészetének élő erői, még akkor is megközelíti ez az igazságot, ha a két világháború közötti időben jelentős mesterek.hiányoztak is, hisz a teljesség majd mindig lehetetlen. Emlékeztessek Székely Bertalantól Vaszaryn, Csókon, Ferenczy Bénin keresztül a minket megelőzőekre, a megholtakra és a hál* isten még élő, de nyugdíjasok sorára,? Még annyit róluk: tanárságuk nem státusz volt számukra, hanem vállalás, de többeknek küldetés ... Ez is egyike azoknak a tényezőkor nek, ami megadja igazi helyünket kulturális életünkben, növendékeink - meghatóan - mesternek szólítanak bennünket. Eleinte zavarban is voltam miatta. Azt hiszem, e szó részben ki is fejezi, ki lehet tanár. Meggyőződésem, csak emberi és művészi hittel rendelkező, olyan művész, aki saját belső rc-ndjén túl, a mások rendjét is tiszteli, saját stiláris szándékaitól függetlenül, felismeri és értékeli a másként fogalmazókét, de az egyetemes rend lényegét is. Óráit atmoszférikus erővel és hittel, a művészet hitével képes megtölteni. Végül, mint már több181/St/1974/BJ
