Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1972-1973 (1-a-64)
1972. október 2. / Ideiglenes Tanács - Első éves hallgatók eskütétele - Pályadíjak átadása - Aranyoklevelek megítélése
б- 3 -PAPP MÁÉ LA Középiskolai tanári diplomáját - amely a ’’művészeti rajz és Írás" tanítására képesítette - 1922-ben szerezte. Az óraadói és helyettesítési működés után 1929-től 196o-ig /31 éven át/ megszakítás nélkül tanított polgári, majd általános iskolában. TASNÁDY GUIDÓNÉ Bér na у Irén Polgári leányiskolái művészeti rajz és irás tanítására jogosító diplomája 192o-as keltezésű. Pedagógiai szolgálatát 1923-ban kezdte meg. 1939-ben egy történetileg is figyelemre méltó dokumentum - Véghatárohat - szerint hivatalból nyugdíjazták. A 16. évvel megszakadt hivatásszerű munkát különféle, de a szakmához közelálló tevékenység váltotta fel. Aranydiploma iránti kérelmének kedves és jelképül kínálkozó melléklete: volt iskolája fényképet kér, hogy egykori tanárának emlékét vizuálisan is megőrizhesse, TOBISCH ILONA Kiváló tanár 1922-ben szerezte diplomáját, a leánygimnáziumáéi művészeti rajzban és Írásban. 1934—tői 1964-ig, 3o éven át tanított különböző iskolatípusokban, közismert eredményességgel. Sokan úgy tudjuk, hogy^munkássága az általános iskolában virágzott fel igazán. Értő kezének és nagy szivének hatására a gyermekek rajzai bámulatosan megteltek tartalommal, emócióval. Sokak által tanulmányozott és követett pedagógiai stílust teremtett s azt egész tevékenysége alatt csak gazdagította; fénye ma is világit. FAUST ERVINNÉ, Taksonyi Magda Tanári diplomája 192o-as keltezésű. A főiskolát nem hagyta el további 6 évig Eéti István festőnövendéke. A korán elért hazai és külföldi művészi sikerek birtokában is vállalta a pedagógiai munkát - 1928-tól 1957-ig nyugdíjazásáig, 28 éven át tanított, részt véve az iparoktatásban is.Általános iskolás tanítványai hazai és külföldi gyermekrejzkiállitásokon sikerei szerepeltek, dijakat szereztek, életútja jól illusztrálja a változók idők lecsapódását a tanársorsra. Tíz évig helyettes, rendes tanárrá csak 1941-ben nevezték ki. 1944-ben súlyos bombakár elszenvedése után, nehéz anyagi helyzetben kemény helytállást igénylő szociális munkát vállal, eközben sem feladva az esztétikai nevelés elveit és hitét. 1947-ben jut ismét katedrához, nevelőmunkáját a méltatások tanúsága szerint példásan végezte.
