Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1972-1973 (1-a-64)
1972. december 22. / Egyetemi Tanács ülés - Az 1973. évi költségvetés - Az egyetemes vizuális nevelés
5 Sohasem egyes különült érzékletet fogunk fel, hanem mindig az érzékietek együttesét. így a látással nyert képzeteket teljesebbé teszik a hallás, a tapintás, a szaglás és az Ízlelés társuló tapasztalásai. Képzeteink túlnyomó többsége látásunk utján keletkezik, tehát kivált a látásunk vezet a valóság megismeréséhez. Az érzékietek együttese főleg a látvány képzetébe szerveződik. Meggyőző példa erre az a mindenki által tapasztalható eset, hogyha népgyülés sokadalmába oldalról lépünk be, hangszórókból halljuk a még meg sem látott szónok hangját, de amint a szónokra vetjük tekintetünket, egyszerre a szónok szájából jöttnek halljuk a hangját, felfogjuk mondandója indulatát, de elveszítjük a hangszórók szerepét. Az eleven létet, a mozgó élőlények látványát, az izmainkban rejlő utármozgás-készségünkkel fogjuk fel. Valóban le is zajlik bennünk lappangva a mozgás mása és ebben a párhuzamban már azonosultunk is vele. A sportteljesítmények magukkalragadó vonzóereje bizonyosan ebben az élményben rejlik. Azt az elmeműködést, amelyet egyszerűen látásnak nevezünk és az előbb leirt gyarapodott képzetalkotásra vezet, nem tudjuk más uton-módon serkentőleg érinteni, csakis a lerajzolás rögzítő gyakorlásával, vagyis az érzékelés tudatba emelésével. A közvetlen rajzolás a látvány jeleiben közlődő minőségek és viszonylatok észrevevésére vezet rá. Ezt az elménkben önkénytelenül végbemenő folyamatot kell kiművelnünk, mert hiszen képzeteink minőségétől függ ismereteink, fogalmaink színvonala. Az élet megnyilvánulásainak felismerésére, a látás után a hallás a másik fontos megismerő szervünk. A hangot a fülünkkel halljuk, ám de a hangrezgést az egész testfelületünkkel tapintjuk, a hallás tehát a tapintással bővül. Az élet minden árnyalatú hangot adó mozdulata valamit ismertet. Nemcsak az ágyudörgést különböztetjük meg a harangzúgástól, hanem a beszélő hangjából az érzelmi állapotát is felismerjük. Persze az értelmetlen kopogó hangzásokat zörejnek, a zörejek egyenetlen egyvelegét zajnak mondjuk, ezek már idegzaklatók. Az idő végtelen folyamában egy ember élete rövidke mozzanat ahhoz, hogy világában önfenntartásához szükséges elegendő ismeretet, tudást szerezhessen. Az emberiség életének mérhetetlen, hosszan folyó idejében azonban az ismeretek rengetege halmozódott fel, amelynek ma is érvényes részét a társadalom megtartotta és amelyről értesíteni tud, művelődési intézményei közvetítésével. A műveltség ezek szerint két alapvető elemből szövődik: az érzékleti utón szerzett ismeretből és a társadalom közvetítette értesültségből. Az életadta természetes ismeret az elsődleges, hiszen az elmében az ismeret hitelesítheti okozati összefüggésben az értesülés utján kapottat. Mégsem mindegy az, hogy tudok valamit, avagy elhiszek valamit. A puszta értesülés könnyebben felejtődik is. Az emlékezőképesség az értelem egyik alapszerve. Az ember térben és időben folyó létének nagyobb életdarabját, avagy talán az egészét foglalja egybe, ezzel a valóság összefüggéseinek értelmét megadja, felfoghatóvá teszi. így gondolatot indit, sőt lehetővé teszi a gondolkodás folytonosságát. Különben az ember is csak szaggatottan volna értelmes, önfenntartási érdekei, élményei indulata szerint.
