Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1972-1973 (1-a-64)

1972. október 2. / Ideiglenes Tanács - Első éves hallgatók eskütétele - Pályadíjak átadása - Aranyoklevelek megítélése

Balogh Jenő tanszékvez.egy.tanár:

Tisztelt Egyetemi Tanácsülés, Kedves jubiláló Kollégák, Kedves Vendégeink!

Szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntőm ünnepi ülésünkön megjelent Kollégáinkat, akik Rektorunk kezéből hamarosan átveszik jubileumi diplomájukat.

Az életpályájukat szegélyező állomások gondot s örömöt váltogató, szivesen látott sikereket és elszánt újrakezdéseket gelentő sorában a jubileumi diploma bizonyára a multat igy is, úgy is idéző, de mégis elégedett perceket adó állomás.

Elégedett és szép perceket kinál ez az alkalom nem is csak azoknak, akik pályaivüknek ezen állomásán a diplomát átveszik, hanem annak a testületnek is, amely nem titkolt elégedettséggel az oklevelet átadja. Az eredeti diploma még derűlátóan is csak a képességek elismerése; az átvevő szempontjából szép, de természetszerűleg még beváltatlan Ígéret.

A jubileumi diplomát könnyű szívvel adjuk ki, hiszen ezzel már életművet ismerünk el. E diplomák kiadása nem csak azt jelenti, hogy jól szolgál egykori növendékeink egészsége, ami, persze, ugyancsak öröm, hanem azt is, hogy az intézet által kitűzött célokat ők magukkal vitték az életbe és fenntartották, hűek maradtak hozzájuk. S ebből a tisztességből az intézetre is visszahull valamennyi. így tehát az ünnepi esemény élményének közös volta e percekben elszakithatalanul összefűz bennünket.

De összefűz bennünket - s teszi ezt igen tartósan - a vizuális nevelés, a művészet hatékonyságáért végzett munka felelőssége is. Súlyát csak növeli, hogy az alkotók és a közvetítők gondolkodása és tevékenysége elválaszthatatlan, amint ez főiskolánk szervezetében is kifejezésre jut. - Aranydiplomásaink megtették, ami tőlük telt, a jubileumi diploma /többek közt/ ezt ismeri el. Mi pedig ezeket az okmányokat átadjuk, erőt is merítünk. Erőt a helytálláshoz, amelyre mind nagyobb szükség van, hogy az érzelmeket megtisztító és az értelmeket humanizáló művészetet pedagógiai munkánkkal is segítsük eredeti hivatásában maradni, megóvni az embert az egyoldalúság veszélyeitől, származzanak azok akár a technikai civilizáció kielengéseitől, akár az analízist uralomra juttató értelem tobzódásából.

Jubilánsainknak a kiérdemelt kitüntetéshez tanácsunk revében is szívből gratulálunk. Kívánom, hogy az ünnepi alkalom tartósan hasson kedélyükre.

Példájukat - élve az alkalommal - elsőéves növendékeink figyelmébe ajánlom. Hiszen ők rövidesen eskü alatt vallják elszántságukat a hivatásra, amelynek derék művelőit - teret és időt átfogva - most köszöntöttük.