Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1968-1969 (1-a-60)

1968. november 15. / Igazgatói Tanács ülés - Felvételi vizsga módosítására beérkezett javaslat vitája - Építkezési munkálatok - Kérelmek - Évfordulóval kapcsolatos teendők

л- 2 -Domanov szky Endre szeretettel üdvözli a megjelent vendégeket, valamint a Tanács tagjait. Az ülést ezzel megnyitja. 1/ napirend: A főiskolai felvételi,vizsga módositási javaslatának vitaja Megállapodásunk értelmében kértük a szakmai testület javasla­tát a tárgyban, amiért évente érte bírálat, sokszor heves tá­madás a főiskola vezetését. Mindössze egy javaslat érkezett be, Ék Sándor mester részéről, melynek másolatát a Tanács min­den tagjának, tanulmányozás céljából megküldtük. Szives hoz­zászólásukat kérjük. A magam részéről a javaslathoz csak ké­sőbb szólok, annyit azonban már most leszögezek, hogy nem ál­lítom, hogy a jelenlegi gyakorlatunk a legjobb, mely lényegé­ben a több évtizedes gyakorlat, kiegészítve a titkossággal. Pátzay Pál: Ami kényelmi kérdés. Domanovs zky Endre: A kényelmi kérdésen kivül védekezés az erőszak ellen. Mivel nem állítom, hogy az egyetlen helyes módszer, gondolkodjunk a munka megjavításán. Csupán arra kérem a jelenlevőket, hogy olyan módszereket, amelyeket a múltban, mint rosszat mér el­vetettünk, ne javasoljanak. Pátzay Pál: Ék Sándor javaslatával szemben az aggodalmam a létszám. Azt hiszem a 80-I00 ember egy éven át történő elhelyezése megold­hatatlan. De az egyéves felvételi vizsga ellen szól az is, hogy azok, akik egy év múlva nem kerülnek felvételre, azok legfeljebb hippik lesznek, de többé rendes foglalkozásba vissza nem zökkennek. A hallgatók az első évben olyan zseni öntudattal járnak-kelnek, amit legfeljebb csak a III.évben lehet letörni, legjobb esetben akkor jön csak rá, hogy még nem tud semmit. De ha igy van, az is egy haladás már. így te­hát Ék Sándor elgondolása ideális, de keresztül vihetetlen. Dem tudom, az esti tanfolyamunk nem pótolja-e ezt a lehetősé­get? A magam részéről a jelenlegi gyakorlatunkban csak az az egyet­len kifogásom, hogy a szaktanárok nem érintkezhetnek a vizsgá­zókkal. Állítom, ha a jelöltre ránézek, megmondom, tehetséges-e vagy sem, mert a személyiség állaga nélkül nem lehet megismer­ni az ember tehetségét. A kettő összefügg, vagyis a rutin raj­zoláson keresztül nem lehet Ítélkezni. Javaslatom tehát: a szaktanárok ismerhessék meg a vizsgázókat. A titkosságot nem befolyásolhatja ez a tény, hiszen nem ismer­jük a jelölteket és amúgy sem tételezhető fel egyikünkről sem, hogy tehetségtelen emberre teszünk javaslatot, mert egyikünk sám vállalja a továbbiakban a velük való bajlódást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom