Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1960-1961 (1-a-52)
1960. december 16. / Igazgatói Tanács ülés - Kovács Béla visszavételét kéri - Diákcserék ügyei - Államvizsga és diplomaterv rendelet módosítása - A tananyag és oktatási módszerek korszerűsítése - Összevont felvételi vizsga - Káderfejlesztés - A Kenesei Honvéd Üdülő Parancsnokság pályázati felhívása - Az 1961/62-es tanév beiskolázási terve
* *- 4- “* Stencilszám: 71o nités során menthetetlenül eltorzul,'A másodkézből származó, idegen elemek meghamisítják, felhigitják törekvéseit és tévútra kerülhet• formai átvételek, az ezekre alapozott elindulás és felfogás, az után - érzett formák variálásához, epigoniznushoz vezet. Ezt az útvesztőt a növendék csak akkor kerülheti el, ha művészi mondanivalóján ak alapja mindig saját valóságélménye, vagyis ha egész figyelmét mondanivalójára, müve tartalmára összpontositja és a tartalom lehető legmélyebb kifejözésénok keresi meg a művészi formai eszközeit. Ha ez t sikerül elérnie, akkor a kifejezés eredményén érzett intensiv öröm részesévé válik, moly további fejlődése során mind tömörebb mondanivaló kifejez éséro fogja lelkesíteni« Az ifjúság számára tudatossá kell tenni, hogy az a szemlélet, mely az alkotó tevékenység célját és értelmét, az esztétikai, művészi problémák végső megoldását az alkotást beteljesitő művészi megformálás formai elemeiben, vagy a formai elemek pszichológiai létrejöttében és kizárólagos érvényesítésében keresi és találja meg, ellentétben áll azzal az áltálunk vallott felfogással, nelyszerint minden műben a tartalom az elsődleges, s hogy a művészi tar talom kérdéseiből kell kiindulnunk, hogy a művészi formát a maga teljességében megragadhassuk, s hogy a művészi nrnd^niralő tartalmát legteljesebben kifejező sajátos formát művészi gyakorlatukban kialakíthassák. Szemben az önmagukban végső soron terméketlen, csak formabontó, csak formaujitó törekvésekkel az az álláspontunk, hogy a művész alkotótevéken ységének legtisztább és legegész ségesobb élet^és termékenységet adó forrása a mindenkori természeti, társadalmi, törtenc kiva.ltotta érzelem, de lem és az értelem kölese a mű megszületése nem képzőibe nhatása, egvsége nélkül. hete cl az a valóság orzevendékokkel go, ho.r-y az a: Az 't, hogy oktató-nevelő ez az egység érz elmi sem egvoldalon r -hanem hogy az adott mű b< fogadója egész biológiai, társadalmi lényével hangolódik egy-ogy műalkotásra. munka során meg kell értetni a nöa űü befogadó jónak is tulajdonsává^/ értelmi igényeket támaszt, pszichológiai és megoldó szetese az idő déknek it illő teremte rek kia adatok dés ele juk el, giti ár nem ke] ben a i t artalr tót és fejezéf moti valóság s realista művész mindig megkeresi és megleli azt a formát, melyben asz üntelenül változó és fejlődő életanyag művészi módon kifejezhető. ! ! Egy másik alapvető követelmény a müvészképz ősnek ebben a fázisában annak megértetése, hogy a művészi tevéken ység egységes, oszthatatlan egész, hogy az egyoldalúan spekulativ, intellektuális tevékenység éppen olyan kevéssé eredményezhet teljes értékű müvet, mint az egyoldalúan ösztönös alkotótevékenység. ^A^spekuláció ugyanis nem képes többre, mint a már meglévőnek variálására, újabb variációs lehetőségek kilcutatásóra. De a tisztán ösztönös produkció sem eredményezhet általános érvényű, toljosértékü műalkotást, mert nem képes egyébre, mint a művész legszulltjoktivobb énionok kivetítésére, moly az egyes néző sz óméra még vonzó lehet, a művész tevékenységét azonban öncélúvá szűkít1a.Már pedig a mű tartalma az alkotó által érzékelt és tudott világ egész én és erről alkotott véleményén ériül fel és műalkotásnak csak az nevezhető, ami világképet ad. Ez pedig nem születhet meg ott, ahol vagy az intellektuális vagy az ösztönös tevékenység kerül túlsúlyba« A mű eredeti indítéka természetesen mindé. a kompe a be" hangvél a tana: folyam; lehet s a jeles ségi ki igen fi nek ki1 a vazL gyott. vendék nohogy Sióját r zása. kor it problé anyagg és bol tanár, - a mű ló egy r v magába foglal nevelő fáradó a FŐis jók sz nak ve megter • / -
