Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1959-1960 (1-a-51)
1959. szeptember 17. / Igazgatói Tanács ülés - Társadalmi ösztöndíjak - Ujabb diplomamunka bírálat időpontjának kitűzése - Greskovits László visszavételének ügye - Pátzay Pál szobrászati oktatás módszere - Móka István felvételi kérése
/Páztay Pál/ kell, hogy ismerkedjék a növendék. A képzőművészeti közéletben történő dolgok a tanítványok között élénken élnek. A vázlat és a terv közötti különbség megértetése is meglehetősen nehézkes. Aradi Nóra: Rendkívül sajnálja, hogy Bernáth Aurél személyesen nem jelenhetett meg. Az általa felvetett problémák éppen a festészetben rendkívül élesen jelentkeznek. Véleménye szerint alapvető tévedés az ellentét^)ároknak ilyen módon való felvetése, egy bizonyos fokú tapasztalat felhalmozódás mindenhez kell, közönségnek és művésznek^ egyaránt. Ez jelenti azt a konkrétumot, amelynek alapján az általánosítás megtörténhet tartalmilag és formailag egyaránt. Nem egy csapán időbeli fokozatosságra kell leszűkíteni. Persze egy időbeli folyamatról is lehet beszélni, de azért igy fokozatról fokozatra, évről évre, nem választható el. Amikor a növendék megismerkedik a mesterségbeli alapelemekkel, midvégig el kell tudni tálásztaniá a lényegeit alényegtelenxÉgtől. Ez nyilvánvalóan erősebben érvényesül a felsőbb évfolyamoknál. Nem csak arra nevel a tanár, hogy a növendék optikailag mit lásson, hanem arra a folyamatra is, mit hogyan kell meglátnia. A jelenségből hogyan lehet egy tartalmilag kifejező formát kitsjsxm megalkotni. Veszélyesnek tartja Bernáth mester által felvetett tehetség kérdését. A növendék tehetségére való hivatkozás végeredményben egy bizonyos mértékig a jsáac nevelés problémájának megkerülését jelenti. Ha művészettörténetet végig nézzük, látható, hogy a a tehetség kérdése attól is függ, milyen lehetősége van a kibontakozásra. A XIX. és XX.századben nem egyszer x$sc vetődik fel a probléma, "mi lehetett volna belőle, ha nem ilyen zsákutcában él". A tehetség kétdése nem egy elvont fogalom. Pátzay mesternél ezt sokkal világosabban érzi, a náha a feladat megjelölése után jelentkezik a növendék képessége. Pátzay mester kezdeményezését nagyon fontosnak tartja. Leegyszerüsitve a kérdést, valahogy olyan képet adott a főiskola története, hogy az akadémikus és szábadiskolai oktatás, össze nem hangolt keveredése látható. Ez legélesebben a 2o-3oas években volt látható. Ezért nagyon fontos az újfajta munka megindulása. Meg kell szüntetni az ilyen vagy olyan tanár egyéni felelősségére bízott önkényes pedagógiai tevékenység folytatását. Pátzay mester Írásában a legfontosabbnak tartja: az elindulás bizonyos fokú következetessége annak figyelembévétélévé1, hogy a művészetoktatás sok évszázados tapasztalataiban milyen eredményeket hozott. Nyilvánvaló, a művészeti oktatásban számba kell venni mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a müvészettörténeler aő. Úgy érzi, a fokozatosság az egyes évfolyamok tanmenetében megnyilvánul annak érdekében, hogy a növendéket rávezesse a szakmai tudás sokoldalú elsajátítására anélkül, hogy bármelyik régi társadalmi forma ballasztját hordaná magában. Ez fontos, mert egy lépés afelé, hogy a főiskola oktatásának legyen egy olyan váza, amely kibővítve, valamelyest összhangba hozza az összes tanárok munkáját.
