Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1959-1960 (1-a-51)

1959. szeptember 17. / Igazgatói Tanács ülés - Társadalmi ösztöndíjak - Ujabb diplomamunka bírálat időpontjának kitűzése - Greskovits László visszavételének ügye - Pátzay Pál szobrászati oktatás módszere - Móka István felvételi kérése

Io fogyottan gyakorlati áru A felöltözött ember megjelenitéeének tervéhez nincsen kielégitő formakészlete. A női akt tanulmányt .követő feladat tehát felöltözött női alak mintázása legyen, lehetőleg ugyanaz a modell, a mezí­telennek egyezően beállítva. Ruhás alak mintázását célszerű női alakkal kezdeni, mert a női öltözet testhez simulóbb,zavartalan redőkbén gazdagabb és természetesebb, mint a szabászatilag in­kább meghatározott férfiruha. Ez a ruhás alak ne legyen azonos méretű a mezítelen­ről készült mintázattal, mert semmi esetre sem szabad megenged­nünk azt, hogy a tanítvány a megmintázott aktot öltöztesse fel, a gyorsabb eljárás ürügyén. Ez hamis útra, a panoptikumszerü naturalizmus útjára térítené. A ruhás alak öltözött formáit _ ■* kehi mintáznia, melyben benne tudja a testet. Ezt az összetett valóságot törekedjék megformálni és kifejezni. Ez a feladat tanulmányi értelme. A második évfolyam feladatai egy teljes portrait igé­nyű mellszobor készítésével tetőződnek. Ebben mutatkozzék meg a tanítvány eddig megszerzett felkészültsége, formáló készsége. A tanár ebbe a mánkéba lehetőleg ne javítson bele, legfeljebb figyelmeztessen. A nyári - müvésztelepi - tanulmányi időszak kőbe való faragással teljék el. A növendék valamelyik, az év folyamán ké­szített, jól sikerült munkáját kőben kivitelezi. A harmadik évfolyam egyes feladatainak taglalásakor fel kell vetnem azokat a meggondolásokat is, amelyek az eddig elért tanulmányi eredményekre támaszkodva, a továbbiakban irányt mutatnak. Az újabb, időszerűvé vált szempontok érvényesítése természetesen nem homályosithatja el az eddig érvényesítettek fontosságát, hanem azt jelenti, hogy a feladatokat most már sokrétűbb céllal kell megszabnunk és bonyolultabb igénnyel bí­rálnunk. Az élet folyamatos történés, mozgás időben, térben. A kép térbeli állapot, a képi formának a történő élet megjelenité­­_se ad érdemet. A szobrászi megjelenítésben tehát az emberi alak ábrázolása sohasem lehet csendéleti, olyan értelemben, amint a latin nyelvek - halott természet-nek nevezik az élettelen tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom