Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1959-1960 (1-a-51)
1959. szeptember 17. / Igazgatói Tanács ülés - Társadalmi ösztöndíjak - Ujabb diplomamunka bírálat időpontjának kitűzése - Greskovits László visszavételének ügye - Pátzay Pál szobrászati oktatás módszere - Móka István felvételi kérése
8 zó ábrát készítsen. Hiszen maguk az anatómiai tanulmányok sem ■ elméletiek, hanem szószerint értve gyakorlatiak, rajzolás utján tanultak, az ábrázolást kiegészítő ismeretek. A figura alapja, az úgynevezett "plintusz" mindig tisztán és vízszintesen tartandó, hogy az alak állása meg a testarányok félreérthetetlenül megmutatkozzanak. Mindenkor küsic lönös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az --^törzse a beállított póz szerint szervesen, biztonságosan nehezedjék a tartó lábára, vagyis ahogy mühelynyelven szoktuk mondani, "jól. áll jón a lábán". Ez az álló szobor alapvető követelménye. Ezzel egyidejűleg meg kell követelni a modell testarányainak megértését és visszaadását is. Amig mindezek meg nem történtek, a növendék semmi esetre sem merülhet el a részletformák mintázásába. A váz készítésére adjon a tanár útbaigazítást és ellenőrzést is. A kezdő tanítvány majdnem mindig mohón mintázni kezd, nem törődve a lazán tákolt, hanyagul méretezett vázzal, amely aztán munka közben majd torsul, vágy össze is omlik, gátolva a tanulmány fejlesztését, lehetetlenné téve a befejezését. A rossz vázzal való folytonos bajlódás elporlasztja a tanítvány számára munkája tanulságait. Általában az első lépésektől kezdve, rá kell szoktatni a növendékeket arra, hogy mindig határozott irányban, célszerűen munkálkodjék. Ennek a óéinak érdekében is a tanulmány minden formájában a modell sajátosságához ragaszkodjon. A sematikus ábrázolás ha mégoly ügyes is, mégsem igazi tanulmány. Az akt tanulmányt közvetlenül követő feladat tárgya újra az ember feje legyen. Most már azonban az ember személyiségét is kifejező törekvéssel. A tanítvány figyelmét az emberpéldány egyszeri és egyetlen változat mivoltára kell fordítanunk. Vétessük észre a modell fejidomának, arcformáinak eltérését .más ember formáitól. Hívjuk fel a tanítvány figyelmét az esetleges asszimetriára, tengely ferdeségre és az ebből adódó sajátos arckifejezésre. Egyelőre csak azokra a mozzanatokra, amelyek a nyugalmi helyzetben lévő modellről szembeötlően leolvashatók. A munka inkább nyersen formált maradhat, mintsem jellegtelen, gyáva-véleményü legyen. Nem baj, ha túlzó.
