Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1957-1958 (1-a-49)
1957. október 23. / Igazgatói Tanács ülés - November 7-i ünnepély - Hiányzások kérdése - Andorka Sándor kérvénye - Domonkos Imréné kérvénye - Kaufmann Ágota kérése - A Főiskola és a Müvészeti Gimnázium együttműködése - Szocializmus politikai gazdaságának programja - Scher Károly státuszba helyezése - I. félév lezárásának, a kollokviumok és a kollokviumi szünetek időpontjának meghatározása
- 3 -Bernáth Aurél: Nem szabad egy olyan záróakkordot választani, amely még nagyobb bajt okoz Pór mesternek a hallgatóság előtt. Azt kell kihangsúlyozni, hogy az osztály ellen szólt a szóbanforgó papiros és.nem a mester ellen. Azt kell hangsúlyozni, hogy a Főiskola keretén belül az egyes osztályok egymással szemben igy marakodnak. Az iskolagyülés csak kiélezné a helyzetet a növendékek és Pór mester között. Pátzay Pál: Nézete az, hogy vágj azonnal kellett volna összehívni a növendékeket, vagy sémikor.' Most, amikor már feledésbe ment ez az ügy a hallgatóság előtt, semmi esetre sem volna helyes. Ez csak a parázs újabb felszitását idézné elő. Ellenben most isszák a levét a közigazgatás rossz szokásainak. 7o éven felül tessék nyugdíjba tenni a tanárokat. 45 éve barátja Pór mesternek, tegnap beszélgetett vele hosszabb ideig és azt kellett megállapítania, hogy Pór mester megöregedett, megtorpant. Másfél éve készit egy kartont, aminek nincs egy porcikája, ami elfogadható lenne. Ez nem humánus dolog, igy bánni egy öregemberrel, mert egy 77 éves ember nem tud már kontaktust találni a fiatalokkal, egy ilyen idős ember csak az unokáival szemben tudja megtalálni a megfelelő hangot, de a fiaival nem. Ez a generációs ellentét, az unokákat megértik, de fiaikat nem. Ha Pór mester tovább tanít, jövőre megint lehet valamilyen bajra számítani. Ezt csak egy tapintatlan tapintatnak lehet minősíteni, azzal, hogy még mindig tanit, rengeteg hántásnak teszik ki őt. Egyébként a maga részéről is ellene van az iskolagyülésnek és javasolja, zárják le az ügyet azzal, hogy az osztály ellen irányult ez a megnyilatkozás . Kádár György: Ez egy évek óta vajúdó kérdés. A maga részéről Pór mestert talán az ellenforradalom óta még jobban megszerette, mint azelőtt. Ami történt, biztos nem csak az osztályok közötti marakodásnak tudható be. Szerinte, ha a mestert okoznák a növendékek, akkor inkább sajnálnák az ő tanítványait. Okvetlenül kell, hogy politikai háttere legyen a dolognak. Mindezek mellett nagyon helyteleníti, hogy nem nyugdijazták még Pór mestert. Tudomása van arról, hogy még mielőtt Domanovszky mester átette a főiskola vezetését, már akkor is sokat foglalkoztak ezzel és Domanovszky mesternek a vezetés átvételekor Ígéretet is tettek a Minisztériumban, hogy megoldást fognak keresni, de a mai napig nem történt meg. Éppen ezért^nincs jogában a Minisztériumnak Domanovszky mesterre háritani a felelősséget. Kétségtelen, hogy itt nem csak kizárólag pedagógiai kérdésről van szó, mert akik tették, kizárólag csak azért, hog^ felfordulást okozzanak. Most már kár arról beszélni, hogy helyes volt-e a fegyelmi vizsgálatot elindítani vagy sem, azonban nem tartja helyesnek a dolgot nyilvánosságra hozni pedagógiailag sem, már csak azért sem, mert nem is tudja mindenki és ez egy kis elenyésző dolog. Kár most kiteregetni a dolgokat, akkor, amikor nem is tudják, hogy ki a tettes, természetesen, ha egyszer ilyet elfognak, akkor nem lehet kímélet az illetővel szemben. A maga részéről úgy zárná le az ügyet, hogy az igazgatóhoz behivná a Pór osztály növendékeit és megdorgálni őket,amiért nem kérték a maguk és mesterük védelmét. Másik, amit^javasol: megvizsgálni Pór mester munkásságát, romlott-e az az eddigiekhez viszonyítva, vagy kapcsolódik-e személyéhez egy politikai ellenállás. Valóban^ az a cél, hogy Pór mestert ezen a nehéz helyzeten átmentsék és semmi esetben lejárassák. Le kell zárni az ügyet azzal, hogy minden tiszteletet megadva, nyugalmát biztosítsák. Meg kell érteni, hogy a világ leDjobb művésze sem tud már 77 éves korában jó pedagógiai munkát kifejteni. I