Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1956-1957 (1-a-48)
1957. január 9. / Rektori Tanács ülés - Nyugdíjaztatások kérdése - Tanmenet kérdése - Tanulmányi előmenetel, osztályozás - Elméleti tárgyak tananyag beosztása - Filozófia történet megindítása - Oktatásügyi Minisztérium javaslatot kér az 5%-os jutalmazási keret megszüntetéséről - Autonómia tervezet - A Tanács létszámát 9-ről 7 főre csökkentik - Diplomamunkák kérdése - Rehabilitációs bizottság összehívása - Munkakedv fellendülése
. . Ék Sándor; — Amit Kádár György felvetett, tulajdonképen tükörképe képzőművészeti életünknek, ügy látszik, hogy azokx a szempontok, hogy ki kinek a barátja, koránt sem mindig úgy lesznek elbírálva, hogy az a haza, a magyar nép érdekeinek megfelelje vagy sem. Itt tükröződik ki a magyar képzőművészeti közélet káros, beteg és elvetendő vonása. A plakátmüvészétnél figyelembe kell venni azt, hogy az tud kulturális igényeket is propagálni. Egyébként társadalmi igény van a reklám illusztrációktól függetlenül a könyvillusztrációkra is, valamint önálló fekete-fehér képekre, amely előállítható sokszorosítással is és anélkül is. Meg kell állapítani, hogy a Főiskola adott olyan p±kx plakátosokat ki, amely elismerést illet meg. A maga részéről azt a javaslatot támogatja, amely az általános nevelést, majd később a szakosodást veti fel. Domanovszky Endre: A cél az, hogy általános vizuális nevelést, művészeti szemléletre való nevelést adjanak, és rajztanárokat nevelejenek ki. Nem lehet beszélni arról, hogy kép- vagy alkalmazott grafika vagy ftsskó, ne specializáljanak és szakosítsanak ilyen formában. Nyilvánvalóan arról kell beszélni, hogy mint szakosodott állapotot technikai szakismeretekkel kiegészítve fejezik be, akik ezt kérik, vagy alkalmasak erre. Azt azonban kimondhatjuk, hogy képgrafika nincs, hanem az a festészetnek egy válfaja. Kádár György: Javaslatot terjesztettek be a miniszterhez egy lipcsei mintára tervezett önálló intézet felállítására, amelynek rendelkezésre állana nyomda-műhely, ahol szaknevelést is kapnának, egyik legkiválóbb nyomda szakembert - Lengyel Lajost - szeretnék erre megnyerni. Végváry Lajos: örömmel üdvözli ezt á tervet, mert a növendékeknek minél több nyomdai gyakorlatra van szükségük. Az export lehetőségeket is meg lehetne növelni ezzel, amely a magyar tipográfia fellendülését is jelentené. Abban az esetben, ha ezt a tervet nem fogadnák el, akkor javasolja, hogy éppen úgy, mint a rézkarcosoknál, a plakátosok is kapjanak egy tanárt. Ék Sándor : Ha Kádár György által javasolt tervezet elfogadásra nem kerülne, úgy feltétlenül itt kell maradjon az alkalmazott grafikusok oktatása. Krocsák Emil: Ismét kihangsúlyozza, hogy a tervezet csupán azért nem foglalkozott ezzel külön, mert külön tanszéke ennek a tárgynak^/) nem lehet. De azzal egyetért, hogy igenis a felsőbb oktatás#- 9 -
