Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)

1953. június 12. / Főigazgatói Tanácsülés - Főiskolai reform továbbfejlesztése - A sztálinvárosi művésztelep ügye - Napi 4 órai kötelező feladat bevezetése - Diákok elméleti tudásának gyarapírásásra szemináriumokat tartanak - Rajztanárjelöltek elhelyezése - Rajztanárképzés átszervezése - Főtanszékek átszervezése - Főiskola átszervezésére vonatkozó javaslatot a minisztérium elfogadta

Van még egy kérdés, amit Bortnyik elvtárs nagyon hangsúlyozott, hogy erősebb rajzi tudáfet Így jobban lehet adni. De könnyebb a főtanszakvezekének a munkája is, és erre Pátzay mester rámutathatott volna.'

Ennek megvan a jó és rossz oldala,1 Tapasztalat, hogy a hallgatót sokszor letöri a másik hallgató jobb munkája, de a másikra viszont lelkesítő,' Ezt nem lehet megállapítani. Ha a hallgató hall egy korrektúrát, ami a másik munkájára vonatkozik: ez perspektívát ad neki, másikat viszont megzavarja. Az egyik emberre serkentőleg hat, a másikra nem.

A különválasztásnak hátrányát nem látom.

Kapcsolódom ahhoz, amit Kenyeres elvtársnő mondott: hogy egységben látja növendékeit a tanár, ha ő vezeti végig az osztályt. Intenzivebben tud a hallgatókkal foglalkozni, ha nem kerül be osztályába minden évben más hallgató. De egy osztályon belül nagyon jól ^JÍ^kell elosztani a hallgatókat, hogy egyformán legyenek tehetésgesek és kevósbbé tehetségesek, pdLitikailag, szociális származás szempontjából is egységet kell képezniük. Ez mind nagyon lényeges.

De azt hiszem Kenyeres elvtársnőnek igaza van, hogy a legfontosabb az, hogy nemcsak szakmai^ de elméleti vonalon is jobban» tudja a hallgatót figyelni a tanár, és jobban tud dolgozni a hallgató.

Anyagi oldalát tekintve a dolognak: ha együtt vannak a II. és

III. évesek, akkor 15, ha külön vannak, akkor 7 modellre van szükség. Ez gazdasági szempontból fontos kérdés.

Helyes lenne külön rajzórákat beiktatni. A szervezeti és helység kérdését külön megbeszéljük.

áttérünk a grafikai főtanszak átszervezésének kérdésére. A grafikai főtanszakon is kevésnek bizonyult a kétéves képzés, ezért Szükségessé vált, hogy a II. évtől szakosodjanak a hallgatók.

Az elgondolás az, hogy a grafikai főtanszak két tanszakra oszlik fel: - egy rossz szóval mondom - képgrafikára és propagandagrafikára. Az előbbi tanszakon tanitják a eokszorositő grafikát, és minden olyan technikát, amit művészi grafikának neveznek.'

A propaganda-grafikai tanszakon szintén tanítanak alaprajzot és más technikákat is. Természetesen, akik képgrafikán vannak, azok között lesznek olyanok, akiknek képességei lennének a propaganda-grafikára is, ezek fakultativ oktatáson vesznek részt; ez fordítva is igy van. Kötelező képgrafikára járnak a festő főtanszak hallgatói is. - Ez volt nagyon vázlatosan a tervezet.

A képgrafikán tanítana Ék Sándor és Konecsni György, a másik tanszakon Zelenák, Koffán és Raszler elvtársak.

Előadja a grafikai főtanszak programmját a főtanszak átszervezésére vonatkozólag. Erről nagy vita alakul ki. Hozzászólnak: Bortnyik Sándorp Kenyeres Ágnes, Rozsnyai Zoltán, Bencze László, Bernáth Aurél, Pátzay Pál, Antal Lóránd. Ezen belül vita alakul ki a "képgrafikának* elnevezéséről Ék elvtárs és Bernáth Aurél között.^