Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)

1953. június 12. / Főigazgatói Tanácsülés - Főiskolai reform továbbfejlesztése - A sztálinvárosi művésztelep ügye - Napi 4 órai kötelező feladat bevezetése - Diákok elméleti tudásának gyarapírásásra szemináriumokat tartanak - Rajztanárjelöltek elhelyezése - Rajztanárképzés átszervezése - Főtanszékek átszervezése - Főiskola átszervezésére vonatkozó javaslatot a minisztérium elfogadta

Voltak olyan hallgatók, akik már a felvételinél a rajztanári ázakra Jelentkeztek. Miután két évig jártak a Főiskolára, rájöttek, hogy. másról is van szó, mint tanárképzésről, elvesztették^ a kedvüket a tanári pálya iránt, IfuLzott önbizalmukban már nem tanárok, hanem festők, grafikusok akartak lenni. Mi már úgy vettük fel a hallgatókat, hogy akikben Ígéret van arra, hogy jó tanárok lesznek, és megvan az érettségijük vagy szakérettségijük, a rajztanári szakra menjenek.1

A jövőben ezeket a hallgatókat már az első évtől kezdve szakosítjuk, külön tanmenettel, teljesen külön oktatásban részesülnek. Tananyaguk négy. évre lenne elosztva, mert eddig nagyon zsúfolt volt. A kikerülő hallgatók nem mindig feleltek meg a követelményeknek. Rajzi felkészültségüket fejleszteni kell.

Mivel a tanárjelöltek már az első évtől kezdve szakosodnak, külön tanmenettel dolgoznak, a tanárok létszáma nem elegendő, szükség van még egy tanárra.

Ha a rajztanárok az első évtől szakosodnak, az általános főtanszal csak egyéves lehet. A grafikai főtanszak problémája, hogy a kétéves képzés nem elegendő, minimálisan három évet kell biztosítani. Az általános főtanszak tehát egy évre csökkenne, a létszám erősen leapad. A festő főtanszakon viszont növekszik, mert ebben az esetben a festők is a második évtől szakosodnak. Tehát a szobrászok és tanárjelöltek az I. évtől, a grafikusok és a festők a II. évtől szakosodnak. így. Bencze László átkerül a festő főtanszakra Bán. Béla helyébe •

Az átszervezésre vonatkozó problémák: úgy terveztük, hogy az I. évfolyamban valamennyi hallgató ugyanannyit mintáz, mint amennyit rajzol. Ez forma- és térlátásukat fejlesztené. Bernáth kartárs felvetette, hogy jó lenne, ha a festők, a III. évben tanulnának mintázni. .

Én úgy érzem, hogyha a hallgató két évig figurális rajzot tanul, a IH. évben veszi igazán hasznát a szobrászatnak. Ha már az: első évben szobrászat elé állítjuk, szerintem sokkal kevesebb haszna lesz, mint amennyi a későbbi evekben lenne.

Ha több a rajztudása, jobban tud mintázni.

Ha az általános főtanszak csak egy. év lesz, akkor különösen nem szabad megbolygatni.

Nem akarom Bernáth nézetét megvitatni. De egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Nem tudom, van-e értelme annak, hogy megbolygassuk a tanmenetet? De a grafikusoknak és festőknek meg kell adni a lehetőséget, hogy mintázni tanulhassanak.

Én a szobrászokra nézve azt tartom helyesnek, ha az első évben raj zolnak. Ez a könnyebbség kedvéért van igy. Mintázni sokkal jobban tudnak,.ha előbb rajzolni tanulnak.

És festeni is, mert kitapogatva a formát, jobban megértve tud rajzolni.

Nekem az a véleményem, hogy párhuzamosan kellene tanítani a mintázást és rajzolást. Amikor ceruzarajzban igyekszik megérteni a formát, akkor a szobron letapinthatja. így sokkal jobban megértig