MNL-OL-XIX-A-83-b 3341-3375/1966
3359/1966. A műtrágyázás és növényvédelem kérdései
- 4 tapasztalható hiányosságokat táplálják a gyártásnál, a forgalmazásban és a készletezésben előforduló megoldatlan kérdések is» 1. A műtrágyátelhasználás üzemen belüli problémái A műtrágyák szakszerű felhasználásának egyik legnagyobb akadálya az, hogy a tsz-eknek csak elenyésző hányada rendelkezik a talajok fizikai- kémiai állapotának, a talajtápanyag-ellátottságának és a termesztendő növények tápanyagszükségletének megbízható ismeretével. Ezeknek a tényezőknek a megállapitásához szükséges genetikus talajtárkápek és trágyázási kartogrammok kevés tsz-ben állnak rendelkezésre. A tsz-ek általában még olyan egyszerű üzemi megoldásokat sem alkalmaznak a műtrágyák hatásának megismerésére, mint pl. a kontroll parcellák létesítése, vagy a talajtápanyag-mérlegek alapján történő műtrágyázás .Jóllehet az állami gazdaságoknál már általánosan alkalmazott eljárások jó példákkal szolgálnak arra, hogy a legfontosabb szántóföldi növényekre és kertészeti termékekre milyen módon és milyen mértékben kell biztosítani az egy mázsa termék előállításához szükséges hatóanyagmenny iságet. Mindezek a körülmények a felhasználás során gyakran vagy hatástalan kis adagok alkalmazásához, vagy nagyobb mennyiségekkel történő egyoldalú műtrágyázáshoz vezetnek. Sok esetben rontja a műtrágyázás hatásfokát az a szakszerűtlenségből származó hiba, hogy a nitrogén, a foszfor és a káli műtrágyákat nem megfelelő arányban, hanem a talaj és a termelt növény szükségleteitől eltérően adagolják. Sokszor előfordul az is, hogy a műtrágyákat nem megfelelő időpontban, nem megfelelő mélységben, vagy nem egyenletesen szórják ki. A mezőgazdasági üzemek nagy veszteségforrása az is, hogy egyes mütrágyaféleségek nem megfelelő állapotban érkeznek hozzájuk és a szakszerű tároláshoz, valamint a kiszóráshoz nem rendelkeznek megfelelő feltételekkel. Végül sok veszteség keletkezik a gondatlan kezelésből és tárolásból is. /l.sz, melléklet l.pont./ IV./5273. MNL OL XIX-A-83-b
