MNL-OL-XIX-A-83-b 3181-3210/1966
3184/1966. Az 1968. évi árreform irányelvei és előkészítésének ütemterve
12- az illetményadó és eszközlekötási járulék alkalmazását a kereskedelemben;- a kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos sokféle kockázat fedezetét;- a kereskedelmi vállalatok akkora nyereségét, amely szükséges dolgozóik megfelelő anyagi ösztönzéséhez és a saját eszközökből történő vállalatfejlesztéshez. A kereskedelmi árrés emelése nem emelheti a fogyasztói árak általános színvonalát, hanem az emelést a forgalmiadé terhére /illetve a meglévő dotáció emelésével/ kell megvalósítani. Ha az egyes cikkeknél nem lehetséges, tehát a fogyasztói áruk emelése elkerülhetetlen, akkor ezt más cikkek fogyasztói árának csökkentésével kell kompenzálni-. A nagy- és kiskereskedelmi árrés, valamint a készletezői költségtáritás és a nagykereskedelmi árrés éles el-, különitásét meg kell szüntetni. Ilymódon nagyobb lehetőség nyilik a legésszerűbb forgalmi ' üt kiválasztására /а kiskereskedelem például mérlegelheti, rogy a nagykereskedelemtől, vagy a gyártóműtől vásároljon-e/. Általában meg kell szüntetni a szövetkezeti szektor által termelési célra felhasznált anyagok hátrányos ár- . megkülönböztetését /forgalmiadéval váló terhelését/, A szö~ vetkezeteknek a termelőeszközöket az állami iparral azonos feltételek mellett kell átadni, biztositva, hogy azok áraiban csak a vásárlás eltérő kondíciói miatti költségkülönbözetek jelentkezzenek. -> A magánkisipar által fizetett termelőeszközárak kialakításánál viszont figyelembe kell venni, hogy gyakran csak a vásárolt termelőeszközök adóztatásával lehet célszerűen egyenlő feltételeket biztosítani a szektorális versenyben. MNL OL XIX-A-83-b
