MNL-OL-XIX-A-83-b 3181-3210/1966

3184/1966. Az 1968. évi árreform irányelvei és előkészítésének ütemterve

eddigi elszámolási rendszer megvlltoztatásával lehetővé kell tenni, hogy a vállalatok - ha az célszerű és gazdaságos - a 'nyereség terhére növeljék műszaki fejlesztési ráfordításaikat.

Az árreform sortm felül kell vizsgálni a fuvarparitásra jelenleg érvényes előírásokat. A fuvarigányes termékek /elsősorban a mezőgazdasági termékek és az ipari nyersanyagok/ ára /induló ára/ általában a termelői helyre /feladóállomásra/ megállapított ár legyen, s igy az anyagbázistól való távolság mutatkozzék meg a felhasználó vállalatok költségeinek a .differenciálódásában. Olyan fuvarparitási elvet kell mindenütt alkalmazni, amely a szállítókat és felhasználókat /vevőket/ egyaránt a leggazdaságosabb szállítási alternatívák megválasztására ösztönzi.

Termelési költségnek kell tekinteni az állami központosított tisztajövedelem egyes, formáit is, azokat a befizetési kötelezettségeket, amelyek a vállalat szempontjából költségként jelentkeznek.'

Ilyenek;- a munkabért terhelő befizetési kötelezettségek:

a lo % társadalombiztosítási hozzájárulás és a 15 % illetmény adó. E költségtényezők mérsékelhetők, vagy elengedhetők azokban az ágazatokban, amelyekben jelentős a magánszektor szerepe, s e befizetési kötelezettségek hátrányos helyzetbe hoznák a szocialista, vagy ezen belül az állami szektort;- az eszközlekötés! járulék, amely a lekötött eszközöktől elvárható, minimális hatékonyság kifejezője. Az eszközlekötési járulékot az 1968. januári árrendezéskor önkölt- ségtényezőkánt kell elszámolni, mégpedig általában az 1964♦ január 1-től érvényes 5 %-os kulcs szerint az állóeszköz bruttó értékére és a forgóeszközökre. Ahol az árreform munkái és egyéb feltételek ezt lehetővé teszik, ott már 1968. januárjában át

MNL OL XIX-A-83-b