MNL-OL-XIX-A-83-b 3146-3190/1965
3149/1965. A munkaerőgazdálkodás néhány aktuális kérdése és a túlóra-gazdálkodás
hiányosságokra többször felhívták a gazdasági vezetők figyelmét és javaslatokat is tettek a hiányosságok megszüntetésére, egyes esetekben a felelősségre vonásra, Ennek ellenére nem értek el nagyobb eredményeket, egyrészt mert a gazdasági vezetők nem fogadták el a szakszervezetek javaslatait, másrészt nem eléggé határozottan léptek fel az indokolatlan túlóráztatások ellen3 A vállalati szakszervezeti bizottságok egyre gyakrabban beszámoltatják a gazdasági vezetést a létszánt- és tulóragazdálkodásról. Nehezítette munkájukat, hogy a munkások egy része szeret túlórázni, mert ma már rendszeres bérkiégészitésnek tekinti® A szakszervezeti bizottságok legtöbbször azonban elfogadták a túlórák indokolását /népgazdasági érdek/ és felelősségre vonást na— gyoh ritkán kezdeményeztek,, A vizsgált üzemeknél csak egy-két esetben fordult elő, hogy a túlórák engedélyezését megtagadták és a felsőbb szervekhez fordultcdöntés végett, A vizsgálat tapasztalatai azonban azt is mutatják, hogy a túlórák ott csökkentek, ahol a vállalatok gazdasági vezetői a mozgalmi szervek bevonásával komoly elemző munkát végeztek a túlórák okainak feltárására és intézkedéseket tettek azok megszüntetésére,, A meglévő munkaerő észszerűbb felhasználásával, s a munkák jobb megszervezésével ütemesebbé tették a termelést,-. A túlórák csökkentésére a felvilágositó, nevelő munkán túlmenően felhasználták a rendelkezésükre álló anyagi és erkölcsi ösztönzők egy részét is és - amit a legfontosabbnak tartunk - felelősségre vonást alkalmaztak. Ha a fenti módszerek általánossá válnak, mind a minisztériumoknál, mind a vállalatoknál és a társadalmi szervek is több bátorítást kapnak - akkor a túlórák lényeges csökkenése következhet be. MNL OL XIX-A-83-b
