MNL-OL-XIX-A-83-b 3146-3190/1965
3149/1965. A munkaerőgazdálkodás néhány aktuális kérdése és a túlóra-gazdálkodás
9 műszaki és szervezési hiányosságok kiküszöbölésére, a felesleges munkaerő átcsoportosítására ritkán történnek megfelelő intézkedések. Ennek következteben a veszteségidők mértéke évek óta nem változik, üzemenként igen nagy szélső értékek 5-35% köz.'lt nzóródik. A kieső idők nagyságrendjének hullámzása főként a munkástól független veszteségidőből ered. A folyamatos termelést a gyártás hiányos műszaki előkészítése és szervezése, a vállalatok közötti kooperáció hiányosságaiból származó anyagellátási nehézségek gátolták. A nagy- vállalatok összevonása, az átszervezések és a profil-átállási munka több esetben nem megfelelő előrelátással történt és.igy nagymértékben növelte a veszteségidőket a termelőidő rovására. A munkástól független vesztesegidók kepezik altalaban az összes kieső idők 5o-7o %-át. Elég magas a munkafegyelmi okokból, a műszaki vezetés erélytelensé- geból adódó veszteség is. Ilyen okokbol kieső idő az egyes vállalatoknál, de vállalaton belül gyáregységenként, munkakörönként különböző nagyságrendű. A munkafegyelem normái igen eltérőek, igy a fegyelemsértések feltárása, megítélése és a fegyelmező eszközök alkalmazása is rendkívül differenciált, végletek között mozog. A társadalmi szervek nevelőmunkája és tudatformáló tevékenysége sem volt kielegitő. Nem léptek fel kellő eréllyel a fegyelmezetlenekkel szemben és nem mozgósítottak a fegyelem megszilárdítására. E mellett több vállalatnál 1964-ben emelkedett a társadalmi munka cimén kiesett munkaidő. Az élőmunkával való gazdálkodás színvonalát, a veszteségidők alakulásán túlmenően az effektiv munkában töltött időben elért munkaintenzitás mértéke is befolyásolja. A vizsgálat tapasztalatai szerint- a munkaidő jelentős részét számos területen alacsony munkaintenzitással töltik, másutt pedig folyamatosan, vagy meghatározott időszakonként aránytalanul felfokozott munkaintenzitással dolgoznak. MNL OL XIX-A-83-b
