MNL-OL-XIX-A-83-b 3401-3445/1964

3424/1964. A kisipari szövetkezetek helyzetéről

- 3 ­osztás utján - további eddig ellátatlan területekre terjesztettük ki javitó-szolgál- tató tevékenységeinket. Jelentősen megnőtt azoknak a szövetkezeteknek száma, melyek nagyobb részben javító-szolgáltató tevékenységet végeznek. Az 1963. december 31-én működő 1303 kisipari szövetkezetből 939 kapott helyi iparpo­litikai feladatot és ezek közül 266 egység egész termelésének több mint fele ilyen feladatok ellátásából áll. A helyi iparpolitikai tevékenységben a kisipari szövetkezetek 1960. évi rész­aránya - országos viszonylatban - 28,9 % volt. Ez az arány 1963-ban 39 %- ra növekedett. 1963-ban a kisipari szövetkezetek végezték a lakosság részére az összes személyi szolgáltatások 58 %-át, az építési tevékenységnek pedig 46 %-át. Nagy arányban fejlődött a felvevőhely hálózat. 1963-ban a felvevőhelyek szá­ma közel 12,000-re emelkedett és azok 22 %~a Budapesten, 78 %-a pedig vi­déken működött. 1964, év végéig a felvevőhelyek száma előreláthatólag mint­egy 13,000-re fog emelkedni, A javitó-szolgáltató hálózat bővítésére és korszerűsítésére 1962. évben 54 mil­lió forintot, 1963. évben pedig 90 millió forintot fordítottunk. A személyi szolgáltatások kulturáltságát, szolgálják és a különféle szolgáltatá­soknak egy helyen történő igénybevételét, teszik lehetővé a szolgáltató kombi­nátok is, Az első Budapesten épült 1963-ban, ugyanebben az évben további hat, 1964-ben pedig nyolc szolgáltató kombinát létesült vidéken. Az idegenforgalom növekedésével nem tartott lépést a kiemelt üdülőhelyeken a javit-ó-szolgáltató hálózat színvonalának, kulturáltságának növekedése. A kö­vetkező időben fokozott gondot kell ^prditani a balatonkörnyéki és egyéb üdü­lőhelyeken kultúrált javító-szolgáltató hálózat kiépítésére. Nehezen leküzdhető akadálya a szövetkezeti javitó-szolgáltató hálózat fejlesz­tésének* a helyiségek hiánya is. Kétségtelen, hogy atanácsok kevés helyiség­gel rendelkeznek és sokféle jogos igényt kell kielégíteniük, A legnagyobb aka­dályt abban látjuk, hogy a tanácsok az új lakótelepeken sem biztosítanak meg­felelő lehetőségeket a szövetkezeti javító-szolgáltató üzleteknek, holott az új te­lepek lajíói a szövetkezeti szolgáltatásokat mindenütt igénylik. A fentieken kívül kis lélekszámú településeken rentabilitási kérdések is nehe­zítik a szövetkezeti javító-szolgáltató egységek létesítését és fenntartását. Az ezen a területen reánk háruló feladatok megoldása érdekében 1965, január 1- től kezdődően lehetővé tesszük úgynevezett átalány befizetéses elszámolás ke­retében működő /gebines/ részlegek létesítését. Ezzel lehetővé válik, hogy egy- lét főből álló ilyen szövetkezeti részleg gazdaságosan tevékenykedhessék kisebb településeken is. Ez az intézkedés amellett,' hogy a lakosság igényeinek kielégítését szolgálja, eredményesebbé teheti a kisiparosság körében végzett mozgalmi szervező mun­kánkat, illetőleg lehetővé teszi, hogy ezen ipari tevékenységet végezni akaró személyek a kisiparosi magántevékenység helyett - kis településeken is - a szocialista szektoron belül folytassák működésüket. A javitó-szolgáltató tevékenység - különösen az építőipar - eredményes fej­lesztését már évek óta jelentős mértékben akadályozzák az anyag- és alkatrész ellátás, valamint a szállítás nehézségei. ‘A méretes ruházati igények kielégítése MNL OL XIX-A-83-b

Next

/
Oldalképek
Tartalom