MNL-OL-XIX-A-83-b 3226-3280/1964
3233/1964. Az üzemi balesetek 1963. évi alakulása
12 Az általános fejlődés magával hozta, - azt a feltétlen egészséges irányt -, hogy a munkásoknál mindinkább előtérbe kerül a munkahely megválasztásánál az üzem, illetve a munkakörülmény kulturáltsága. Jelentősen gátolja a baleseteket okozó körülmények felszámolásában az előrehaladást az is, hogy az állami szervek, felelős gazdasági vezetők, de gyakran a szakszervezetek is csali a kifejezetten műszaki hiányosságokból származó halálos balesetek után tesznek intézkedéseket, a szándékosan elkövetett mulasztásokért alkalmaznék: felelősségrevonást és hely - telenül a súlyos gondatlanságok miatt - mely emberek életébe kerül - nem. Gyakori eset, hogy az elhaltat vagy a balesetet szenvedettet teszik felelőssé. A Kormányhatározatban megjelölt tárcák területén a halálos balesetek 44-,’4 %-ában az elhaltat tették felelőssé, 15 %-ában a munkatársát, 8,4 %-ában senkit és 32,2 %-ában valamely vezetőt. A felsőbb szerveknél alkalmazott helytelen gyakorlat természetesen az üzemekben méginkább jellemző és egyben gátolja a fejlődést /helytelen a kivizsgálás, a baleset valódi okának leplezése/. Általánossá vált, hogy a mulasztóval szemben vagy a szabálytalanság elkövetőjével szemben a szinte teljesen erkölcsi hatását vesztett szóbeli figyelmeztetést vagy az "ujraoktatást alkalmazzák” felelősségrevonás - ként. Nem hozott fejlődést a balesetek kivizsgálásában az sem, hogy a vállalat főmérnökének kell lezárni a baleseti jegyző - könyvet. A Főváros területén megvizsgált 11 vállalatnál 9o2 balesetből fegyelmi felelősségrevonást mindössze 39 esetben alkalmaztak, a többi esetben a balesetet szenvedettek felelősségét állapították meg, ami nemcsak igazságtalanság a munkással szemben, hanem egyben azt is jelenti, hogy ugyanazon okok ismét balesetet idéznek elő. « A MNL OL XIX-A-83-b
