MNL-OL-XIX-A-83-b 3096-3160/1963
3112/1963. Az 1962. évi népgazdasági terv túlteljesítésének tapasztalatairól
4 f- 3 ladja egy egész év tőkés exportjának szintjét. Tartozásaink a rövid - három-hat hónapos - lejáratú és a konvertibilis devizák felé tolódtak el. Felvetődik a kérdés, hogy ezt a jelentős tartozást milyen módon tudjuk letörleszteni, illetve hogy az eladósodási tendencia megállításának mik a biztosítékai. Világosan kell látni, hogy kizárólag a mezőgazdasági kivitel fokozásával nem lehet a fejlett tőkés országokkal szemben növekvő adósságainkat fedezni. A mezőgazdasági termékek iránt ugyanis évről-évre fokozódik a hazai kereslet és emellett a szocialista országokba irányuló élelmiszerexportunkat is fokoznunk kell. Ezen túlmenően nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a Közös Piac létezése egyre problematikusabbá is teszi mező- gazdasági cikkeknek a nyugati piacokon való értékesítését# Fentiek miatt tehát az iparnak egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a tőkés, különösen a fejlett tőkés országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk egyensúlyához és tartozásaink csökkentéséhez szükséges termék-mennyiség előállításában. Az utóbbi két év tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy nem járt megfelelő eredménnyel a kieső mezőgazdasági termékeknek az ipari termelésből származó exporttöbblettel való pótlása. 1962. évi exportunkban a tervezetthez képest csökkent a gép- és finommechanikai cikkek aránya, Nőtt viszont - általában - az exportált anyagok aránya. Ez a körülmény is azt veti fel, hogy ipari termelésünk struktúrája, a gyártmányok választéka jelenleg nem felel meg a piaci igényeknek. Nem szocialista viszonylata exportunkban az uj termékek aránya 1962. évben globálisan 1,39 volt. Az OT beszámolója megállapítja, hogy - bár elég nagy szóródással - a termelésnövekedés az ötéves terv előirányzatának megfelelő termelékenységi és létszámnöveked 'si aránnyal valósult meg, A használatos termelékenységi muta.tó - az egy foglalkoztatottra egy napra eső termelési érték - eltakar néhány olyan jelenséget, amelynek ismerete nem hagyható figyelmen kívül. Ezek közül egyik legproblematikusabb tényező a túlórák növekedése, amellyel egyrészt a tervezés és a gazdasági vezetés hibájából származó ütemtelen, tervszerűiül.1298. MNL OL XIX-A-83-b