MNL-OL-XIX-A-83-b 3291-3310/1961
3297/1961. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
I lo \ V /3/ Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi tál, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból felismerni képtelen volt. Ha pedig az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt csupán korlátozta a védekezés szükséges mértékének a felismerésében, büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. A végszükség 26. § /l/ Nem büntethető, aki a cselekményt végszükségben jp5S£-. I követte el. /2/ Végszükségben követi el a cselekményt, aki a közérdeket vagy a saját, illetőleg mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem háritiiató veszélyből menti, ha a veszély előidézése nem róható terhére, ás a cselekménnyel nem okozott súlyosabb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett. /3/ Nem álfapitható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva köteles’ságe volt. , \ A magáninditvány hiánya 27. § V v \ A büntető törvényben meghatározott esetekben a bűntett csak magáninditványra büntethető. 28. § /l/ A magáninditvány előterjesztésére a sértett, ha a sertett korlátoltan cselekvőképes, törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag törvényes képviselője jogosult. v MNL OL XIX-A-83-b
