MNL-OL-XIX-A-83-b 3151-3200/1960
3177/1960. A magyar-jugoszláv jogsegélyszerződés megerősítéséről
2 r 2. A Szerződő Felek polgári, családjogi és bűnügyekben kölcsönösen jogsegélyt nyújtanak egymásnak /12. és 61. cikk/. A jogsegélyforgalom során a Szerződő Felek hatóságai a központi szervek útján érintkeznek egymással /2. és 5. cikk/. 3. Az egyik Szerződő Fél illetékes hatósága által kiállított és hitelesített okiratok a másik Szerződő Fél területén való felhasználás esetében felülhitelesítésre nem szorulnak /59. cikk/* 4. A szerződés 6-11. cikke a perköltságbiztositék letétele alóli mentesség, valamint a költség- és illetékmentesség megadásának feltételeit szabályozza. 5. A szerződés 50-58. cikke az anyakönyvi kivonatok és a személyi állapotra vonatkozó birói határozatok kölcsönös megküldéséről rendelkezik. 6. A szerződés III. fejezete nemzetközi magánjogi rendelkezéseket tartalmaz: a jog- ás cselekvőképesség, a gyámság és gondnokság, a szülők és gyermekek közötti jogviszony, a holtnak- nyilvánitás körében általában meghatározza a joghatóságot és meg- állapitja az alkalmazandó anyagi jogot. A- IV. fejezet a hagyatéki ügyeket szabályozza. Itt jegyzem meg, hogy a szerződés nem tartalmaz joghatósági szabályt a házasságok felbontása tekintetében és nem rendelkezik a bontóitéletek kölcsönös elismeréséről sem. Ebben a kérdésben ugyanis a két delegáció nem tudott megegyezni. A jugoszláv küldöttség ragaszkodott ahiaoz, hogy az egyik állam polgárainak bontóperében a másik állam bíróságának joghatóságát kell megállapítani, amennyiben a házastársak mindketten ennek az államnak a területén laknak. Eszerint tehát magyar részről el kellett volna ismerni a jugoszláv bíróságnak olyan Ítéletét, amellyel a bíróság Jugoszláviában lakó két magyar állampolgár házasságát bontotta fel. Jugoszlávia csatlakozott az 1951. évi genfi menekültügyi egye-sményhez, ennek alapján jugoszláv részről a magyar disszidenseket menekülteknek tekintik és házasságukat az említett ÚJ MAGVA« KÖZPONTI I tiÚTAn MNL OL XIX-A-83-b
