MNL-OL-XIX-A-83-b 3456-3511/1957

3500/1957. Duna-Száva-Adria Vasúttársaság ügyében tartandó tárgyalásokra való felhatalmazás

oofs'o/rc тс fs&rttutc

PEN ZÜGYMINISZTSRIUM 00278/1957.

SZIGORÚAN TITKOS! f Készült 75 példányban.

Oül

........sz. példány.

Tárgy: Fa Iliata Ima záe a Duna-SzávaAdria Vasúttársaság ügyében tartandó tárgyalásokhoz.

!_£J) J?_NJt_JJ!J2_Z_T_É_S a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz.

I

A békeszerződés kötelezi Magyarországot arra, hogy Ausztriával, Jugoszláviával és Olaszországgal együtt rendezze a Duna- Száva-Adria Vasúttársaság kötvényadósságának ügyét;

A Duna-Száva-Adria Vasúttársaság jogelődje 1858-ban alakult. Alaptőkéje igen csekély volt, ezért vasútvonalait kölcsönökből . épitette és további működése során is újabb kölcsönöket vett fel. Minthogy a kölcsönkötvények kibocsátási árfolyama igen alacsony volt /átlagosan 47 f/} a hitelezők már az első világháború előtt kamat és törlesztés cimén többszörösen visszakapták befektetett tőkéjüket. A túlnyomórészt francia kötvénytulajdonosoknak mégis sikerült az olső világháborút követő békeszerződésekbe olyan rendelkezést bevétetniök, amelynek alapján 1923-ban Rómában igen jelentős és súlyos - aranyfrankban meghatározott fizetési kötelezettséget vállalt magára az a négy állam, amelynek területén a Vasúttársaság vonalai feküdtek /Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország/. A Római Megegyezés nemcsak a kötvényhitelezőkro nézve volt igen előnyös, hanem Olaszországra is, mert viszonylag kisebb kötelezettség vállalásával megszabadult egy korábbi, lényegesen nagyobb terhet jelontő köte lozottségé tői.

Magyarország fizetési kötelezettsége a Római Sgyezmény alapján - 16.5 $-os kvóta alapján - évenként 3.2 - 3.4 millió aranyfrank, illetve '-932-től kezdve 3j 450.000 aranyfrank /megfelel kb. 13 millió devizaforintnak/ volt. Székét az évi fizetéseket 1968-ig kellett volna teljesíteni. Minthogy az 193j-ben életbeléptetett

devizakorlátozó intézkedések után csak részleges fizetősek történMNL OL XIX-A-83-b