MNL-OL-XIX-A-83-b 4261-4285/1955
4268/1955. Az Építésügyi Minisztérium 1954. évi gazdálkodásáról
- 6 Ezt az utasítást a vállalatok általában hiányosan hajtották végre ós azokban az csőtökben is, amikor az anyag lo számoltat ás elkészült, az ellenőrzést formálisan végezték s a kárt okozókkal szemben a szükséges megtorlást nem alkalmazták. Az építőipar veszteségeinek jelentős része az előirányzott rezsiköltségek túllépéséből származott. A már ismertetett túlzott alkalmazotti létszám és aránytalanná vált tröszti és vállalati apparátus folytán jelentkező többletköltségeken kívül egyéb tételük is emelték a vállalatok rezsiköltségét. A beruházási programra változása folytán a munkahű lyek száma nagymértékben növekedett. 1954. októberében az összos munkahelyek 71.1/ü-a - l«9oo munkahely - volt olyan, ahol a foglalkoztatott munkáslétszám mm haladta nug a 2o főt, A munkaerő-lét szám csökkenése következtében meghosszabbodott az építkezések időtartama is. A munkahelyek földrajzi elhelyezése, a kisértokü munkák, az általános költségek relativ emelkedését eredményezték. Mindezek szintén hozzájárultak az alkalmazotti arányszám növekedéséhez. Ugyanezen okból utazási, közlekedési és postaköltségek, az alkalmazottak részére fizetett különélés! és elszállásolási költségek is növekvő mértékben merültek fel. A szerződésben vállalt szállítási feladatok n^m teljesítése, a munkaerőé llátás hiányossága, a mindezek folytán megromlott pénzügyi helyzet miatt, nagy összegben merültek fel u.n, nem tervezhető /improduktív/ költségek, amelyek együttes összege 56.9 millió Ft-ot tett ki. Ezek ogy része - 15.9 millió Ft - kötbér címén merült fel, más részét pedig - 14,5 millió Ft - összegben kamatok, pénzbüntetések, bírságok óimén volt fizetendő. Ezek a Költségek tehát az egyébként is rossz gazdálkodás további hatásaként jelentkeztek. A fekbérek és kocsi-álláspénzek 3.8, valamint a leltári különöbzetekkónt elszámolt 3.8 millió Ft-os költség túlnyomórészt azért keletkezett, mórt a vállalatok elhanyagolták a társadalmi tulajdon védelmét, a helyes ralit ár gazdálkodást és a szállítási fegyelmet és erre a minisztérium sem szorította rá őket. Az önköltségcsökkentésnek és a takarékosságnak központi kérdéssé tételét a minisztérium elmulasztotta. A műszaki és gazdasági vezetők prémiuma za bályz at db an döntő feladatként nem az önköltségcsökkentés, honom csak a terv mennyiségi teljesítése érvényesült. A minisztériumnak n jö-' vőben fokozottabban kell az általános és különösön improduktív költségekért ^a fclolősscgrevonást alkalmaznia és szükség esetén a hanyagul gazdálkodókkal szemben kártérítést is el kell rondolnio. Az uj szervezet és az uj föladatok következtében rezsinormák helyébe uj rezsinormákat kell megállapítani és gondoskodni kell arról, hogy .a dolgozók prémiumának kizáró föltételeként a rezsinormák túllépése is szoropcíjon. MNL OL XIX-A-83-b
