MNL-OL-XIX-A-83-b 4261-4285/1955
4268/1955. Az Építésügyi Minisztérium 1954. évi gazdálkodásáról
Építésügyi Minisztérium. nM L/i WKÜ9921 j TTLrä'aajrsfetES a minisztertanácshoz az Építésügyi MinisztériujA’alá tartozó szervezetek önköltségének A ^<1954. évi alakulásáról, \MY. I, J e 1 e n t é s , > Az 1952. évben és 1953» év első félévében az építőipar nyereséges volt. Bár az építőipar munkájában ebben az időszakban is számos hiányosság volt, mégis szervezete, műszaki fejlődése, pénzügyi gazdálkodása, a feladatoknak megfelelő irányban volt kialakítva. 1953. második felétől az építőipar feladatai gyökeresen megváltoztak. Az építőipar számos intézkedés ellenére, egészen 1954. év végéig nem tudott olyan átállást megvalósítani, amelyeknek ered- ményeképen az 1954. évi veszteség jelentős része elkerülhető lett volna. E hibák lényegében a következők: 1953« év közepén megkezdődött a nagyarányú munkaerőelvándorlás az állami építőiparból. Rövid idő alatt mintegy 80,000 munkás távozott a központi állami építőiparból. Ezek többsége kisiparban,^ szövetkezeti iparban és egyéb, a központi építőiparon kívüli építési szervezetben helyezkedett el. Jelentős munkáslétszám távozott a mezőgazdaságba is, A munkáslétszám csökkenése maga után vonta a vállalatok számának és az igazgatási létszámoknak a nagyarányú csökkentését. Mivel a Minisztérium nem látta idejében előre a nagyarányú létszámcsökkenést, ez az átszervezés is vontatottan haladt és csak az elmúlt év végére fejeződött be, így igazgatási többköltségek keletkeztek, ami a veszteség egyik oka volt, A központi állami építőiparon kívüli szervezetek rendszeresen nagy mértékben megszegték a bérfegyelmet. Ez azt eredményezte, hogy az Építésügyi Minisztérium szervezetében is széleskörű norma- és bérlazitások jelentkeztek. Ennek megakadályozására a Minisztérium nem fordított elég erőt, amit az is okozott, hogy az önköltségi terv viszonylag magas béralapelőirányzatai nem tárták fel a bérekben mutatkozó lazaságokat, A Minisztérium és a vállalatok vezető apparátusának liberalizmusa megmutatkozott a nagymértékben megszaporodott anyaglopá- sokban, a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elszaporodásában. Ugyanakkor, amikor az építőipar uj helyzete a legszigorúbb takarékosságot követelte volna meg, nagyarányú pazarlás volt a személyautóköltségekben, az irodaszer-költségekben, túlzott méretű irodahelyiségek és egyéb épületek fenntartásában is. Az építőipar szervezetei 1954. évi rossz munkáját jelentős mértékben az idézte elő, hogy elhanyagoltuk a termelékenység emelésének feladatát és ezzel együtt megtorpant az építőipar műszaki fejlődése. A munka termelékenysége lényegileg ugyan azon a szinten maradt, iO MNL OL XIX-A-83-b
