MNL-OL-XIX-A-83-b 3056-3071/1955
3059/1955. A hús- és zsírgazdálkodás szabályozásáról
3 6. Szabályozni kellene végre a tervmunkások felelősségét a tervjavaslatok készítéséért és módosításáért. 7*Az előbbi feladatok végrehajtásáig a kormánynak iránymutatást kellene adnia a döntőbizottságok részére, hogy hiánycikkekkel kapcsolatban százalékosan milyen mértékig vonják felelősségre a szállitó vállalatokat. A husgazdálkodással kapcsolatban emlitett hiányosságok megszüntetésére az alábbi alternativ javaslatokat tesszük: 1-, A gazdálkodás lebonyolításának legfejlettebb formája a szerződéses rendszer és ennek előnyeit a husgazdálkodás terén is ki kellene használni. A husgazdálkodás terén jelenleg fennálló szerződéses rendszer csak formális jellegű és megközelitőleg sem tölti be azt a szerepet, amire hivatott. Ahhoz, hogy a szerződéseket kellő időben meg lehessen kötni, hogy a szerződésekhez megfelelő felelősség kapcsolódjék, múlhatatlanul szükséges bizonyos előfeltételek biztosítása. így mindenekelőtt szükségesthogy , a megállapított begyűjtési tervszámok reálisak legyenek, vagyis elengeahe- tetlen az, hogy kellő feszitet'is'ég melleit megalapozottak legyenek. Szükséges an, hogy a begyűjtés elosztási tervét legkésőbb a tárgynegyedévet megelőző 30 napig jóváhagyják.Végül a tervezés else tie gés hibáit kellő időben rugalmas, kompTex tervmódositássalT" 'ki' kell küszöbölni.Ilyen előfeltételek biztosítása mellett az általános szígöru szabályoknak megfelelően lehetne felelősségre vonni a szerződést megszegő begyűjtő vagy. húsipari vállalatot. 2. Abban az esetben, ha 195A. évre komplex tervmódosítással már nem lehet biztosítani a vágóállatbegyüjtési tervszám realitását, a kormánynak fel kellene hatalmaznia a döntőbizottságokat arra, hogy a várható lemaradás után az 'egyébként- kiszabható kötbér %-ban előre meghatározott aránkéban marasztalják kötbérben a begyűjtő és a húsipari vállalatokat. Ezzel a felelősségrevonás reális alapokra kerülne, de még igy is megoldatlan maradna az elosztás kérdése. A legfontosabb szükségletet jelenleg a minisztérium napi diszpozíciói alapján elégitik ki, függetlenül attól, hogy a terv hogyan rendelkezik. A vállalatok igazságtalannak érzik azt, hogy a döntő- / bizottságok nem veszik tudomásul a minisztérium diszpozícióit és * a terv, illetőlteg a megkötött szerződések alapján számoltatják el őket. Ezért helytelen lenne, ha minisztériumkózi bizottság adná ki 7A/ * \fhnhJf azé két a napi dxázpozíciókai. Ennek az az éTőny e^voina, hogy a ter v- JDV*' l'Ű0T 'éTtero~I;énylé'gés__slosztásba bele tudnának szólni a felhasználók szerint illetékes minisztériumok is. Ilyen megoldás mellett a felelősségrevonást a következőképen lehetne megoldani: Az a vállalat, amely a minisztériumközi bizottság diszpozíciójának nem tesz eleget, az általános szigorú szabályok szerint /100 %-ig/ felelne, arra a különbözetre pedig, amely a minisztériumközi bizottság diszpozíciója és a terv között, illetőleg a megkötött szerződések között mutatkozik, a vállalat Minisztertanács által az előbbiek ■ szerint megállapítandó °Jo mértékéig felelne. 3. Abban az esetben, ha 1954. évre mé^ azt sem lehetne biztosítani hogy az elosztási tervszámokat legkésőbb a tárgynegyedévet megelőz 30 napig hagyják jóvá, átmenetileg a kontingentálási rendszer IV. MNL OL XIX-A-83-b
