MNL-OL-XIX-A-83-b 3056-3071/1955
3062/1955. A könnyűipar területén végrehajtandó bérügyi intézkedésekről
2 jesztése her 'vetőleges számítás szerint az érintett területeken összesen mintegy havi 2050 ezer forint keresetcsökkenést idéz élő« % A műszaki norma bevezethető: a gyapjú, selyem, len-kender, pamutkikészitő, kötszövő iparágak mintegy 12.000 főt foglalkoztató munkahelyeiree Ezzel kb, 32-35$-ra emelkedik a műszaki normák aránya. 3./ A bérpolitikában elkövetett egyes hibáink következményeként a szakmunkások és segédmunkások keresete között egészségtől en aránytalanság következett be. Ezt fokozza a Minisztertanács 1954. II. havi rendelkezése, amelynek ry mán a bértarifák ItIV, kategóriájának bértételeit felemeltük. /Ezeknek következményeként pl, a nyomdaipari segédmunkás keresete eléri, vagy meghaladja a kéziszedő keresetét, aki általában három évig tanulta a szakmáját,,/ Emellett helytelen kereseti arányok alakultak ki a köny- nyüiparon belül egyes iparágak között. Különösen hátrányos helyzetbe került pl. a nyomdaipar. . A közvetlen és a közvetett termelő munkások keresetében bekövetkezett aránytalanságot - reprezentatív vállalatoknál végzett felmérés alapján •* az alábbi tábla szemlélteti: i 1950. 1 1951. 1952.| 1953. 19547* Közvetlenül termelő munkás keresete havi Et, index 1950.=100 729c 6 100 655.7 90 821.6 113 841.115 946,7 130 Nem közvetlen termelő munkás havi keresete Ft. index 1950.=100 572,3 í 100 568,3 99 786,6 137 í 818.143 926.3 162 ! 4./ Nem állt módunkban a különleges képzettségű, kulcsmunkahelyeken dolgozó szakmunkások, általunk régóta ismert sérelmes bérhelyzetén változtatni* Mint pl. hengernyomóknál, gépszedőknél, nyomdaipari korrektoroknál, stb., bár ez a minőség javítása és az önköltségcsökkentés szempontjából is fontos volno • 5«/ A termelékenység növekedését akadályozzák egyes iparágakban a meglazult normák, A bútoripar, vegyesfaipar területén /mintegy 4400 munkásról van szó/ az átlagteljesítmény 150$ körül mozog. Az Angyalföldi Bútorgyárban az üzeni átlag 170-180$. Ezekben az iparágakban általános normarendezés szükséges, de ezzel egyidejűleg az elért bérmegtakarítás egy részét fel kell használni a minőségi és anyagtakarékossági prémiumok bevezetésére* kiszélesítésére, a legkiválóbb szakmunkások magasabb bérezésére. Ezen túl majdninden iparágban fellelhetők olyan munkahelyek, ahol a normák lazáké Ezeknek rendezése is szükséges. Bérrendszerünk vázolt hiányosságaiból eredő káros köMNL OL XIX-A-83-b
