Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Báthory István fejedelem

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

Húsvét idején körmeneteket tartottak. Ezek nagyobb szabásúak voltak, félnapig is eljártak, és az erdőből virágzó ágakkal felékesítve tértek haza. Ilyen körmeneteken vettek részt a tanulók Virágvasárnap előtt való délután. Korán felkeltek, misét hallgattak, utána kimentek az erdőbe, és csak 12 óra után tértek vissza. A magukkal hozott virágzó ágakkal az oltárokat díszítették fel. Húsvétkor a nép Kolozsváron kora reggel elindult, Bács faluig ment, és útközben mindenütt a régi mód szerint az Űr feltámadásáról szóló éneket énekelte. Szentbeszédre és misére visszajött a városba.

Rendszerint az ünnepnapokkal és vasárnapokkal kapcsolták össze a hívek gyónását, a kisdedek keresztelését, e napokon történtek az áttérések és házasságkötések is. A gyónók és áldozok számáról időnkint hivatalos jelentések számolnak be. A gyónók száma rendesen nagyobb, mint az áldozóké. 1580 Húsvét táján Kolozsmonostoron 207 áldozott, köztük tanulók is, Kolozsváron 129, Bácson 157, Jegenyén 72. 1581-ben Székelyföldön a missziót tartó pap nem tudott olyan korán felkelni, hogy gyónó ne lett volna. Vásárhelyen, mondják, 3000 gyónó is volna, ha pap lenne. 1581-ben az előző év Karácsonyától ez év Húsvétjáig Kolozsváron és vidékén körülbelül 1000 ember gyónt és áldozott. Gyulafehérváron 100 gyónás volt. 1585-ben a déli részekben mintegy 1000 ember áldozott, a székely missziók alkalmával mintegy 1500. A magyar paphiány miatt kénytelenek voltak közben tolmácsot is alkalmazni. így 1586-ban egy felszentelés előtt álló papot használtak fel e célra, máskor egy szabó fráter segítségével kellett a gyónást meghallgatni.

A megkeresztelkedők és áttérők számát is feljegyezték. Feljegyzésük azonban hiányos és nem is mond mindig határozott számot. Kolozsváron bejövetelüktől számítva 2 év alatt 400-an tértek vissza, Kolozsmonostorhoz 500 család tartozott, ezek nagyobb része áttért, de visszatérésüket a jezsuiták nem akadályozták meg. Nagyváradon körülbelül 1000 ember tért vissza, de közülük sok a hódoltság területére esett. Ide számítható a felnőtt, de meg nem kereszteltek belépése is. Alig volt ünnepnap, hogy hat-hét gyermeket meg nem kereszteltek volna, köztük 8-10 éveseket is. Protestáns szülők maguk is hozták meg nem keresztelt gyermekeiket keresztelés végett. 1584-ben 200-nál több keresztelkedett meg, a székelyek közül mintegy 100, akik 10-16-20 évesek voltak. Nagy volt a keresztelkedők száma Gyula, Temesvár vidékén is. Ez utóbbi vidéken olyan 72