Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Kolozsvár és a piaristák
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" tek és azután magasabb állásokba, vagy más munkahelyekre távozva, tovatűntek. Csak alkotásaik, vagy tanítványaik hálája őrizte meg emléküket. így csak az újabbak közül említünk meg néhányat, akik hosszas itt időzésükkel a városhoz való szakadásukkal és a közügyek iránt mutatott érdeklődésükkel Kolozsvárt maradandó nevet szereztek. A házsongárdi temetőben pihen Juszti Károly jeles matematikus, Kolozsvár szülötte. Ugyanott lelt nyugvóhelyet dr. Osviák Alajos kiváló matematikus, csillagász. Ott nyugszik dr. Salzbauer János, a szemináriumnak évtizedekig volt igazgatója. A diáksegélyezésekben nagy érdemeket szerzett. Mint jogi szakértőt, a város is foglalkoztatta őt. Ott vannak még Réti Márton tanár, a rom. kát. elemi iskola utolsó piarista igazgatója, továbbá dr. Erdélyi Károly gimnáziumi igazgató, nagynevű irodalomtörténet-író, Vajda Gyula egyetemi nyilvános rendes tanár, sokáig gimnáziumi igazgató, Rietly Károly kiváló zenész, gimnáziumi igazgató, Récsei Ede szemináriumi igazgató, ifjúsági író. Különleges figyelmet érdemel Raffay János, aki 22 évig működött Kolozsvárt. A nemes lelkülettel és szociális érzéssel megáldott férfiú, emberszerető cselekedeteivel, a szegénység és iparosság felkarolásával olyan nevet és tiszteletet szerzett a városban, amilyen csak vezető egyéniségeknek jut ki. 1872-ben mondott aranymiséjekor az ünnepi szónok: Lönhart Ferenc kolozsvári apát-plébános, utóbb püspök, összegezte ilynemű érdemeit. Felhozta, hogy még pesti tanárkodása korából mi fűződik az ő nevéhez. Hány tudatlant, csüggedőt élesztett fel intelmeivel; hány árva vagy szegény tanuló részesült pártfogásában; hány szerencsétlen iparosnak szerzett foglalkozást. Az 1838-i pesti árvízkor százakat helyezett el az elemi iskola épületében, azokat saját költségén is tartotta, részükre élelmet, ruhát gyűjtött, az iparosoknak szerszámot szerzett. 1845-46-ban a nyomor elől Pestre költözött szepesieknek foglalkozást, élelmet keresett. 1849- ben mint kalocsai házfőnök, az odaszállított beteg katonákat vette gondozásba. Kolozsvárt, mint a főelemi iskola és az Auguszteum aggház igazgatója, mint több intézetben hitoktató, árvákat, szegényeket vett gondozásába. Erről Fogarasy Mihály püspök, Raffaynak nagy értékelője beszélt folytatólag, amikor ugyanez alkalommal az agg szerzetesnek mellére, akit a király már előzőleg koronás arany érdemkereszttel tüntetett ki, most a Ferenc József-rend lovagkeresztjét feltűzte. „Társadalmi téren - mondotta a püspök - jótevő mun486
