Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Szádeczky Kardoss Lajos
MEGEMLÉKEZÉSEK felkarolását. Szádeczky mint érettségi biztos vette észre a fiút, aki ügybuzgóságból Oklevéltárához már előzőleg küldött néhány oklevelet. Meglepően alapos történelmi felelete után oklevélolvasását próbálta ki s abban előrehaladottnak látta. Biztatta tehát, hogy tanári pályára lépjen, majd nevelőnek helyezte őt el, hogy megélhetése és tanulása biztosítva legyen. Ettől fogva figyelte, tanította az ifjút. Kelemen első történetírói megnyilatkozása, 39 évvel ezelőtt (1897), mestere munkájának, a Székely Oklevéltár V. kötetének ismertetése volt s azóta vele állandóan írói összeköttetésben maradt. Bámulatos levéltári ismeretének a megalapozása eszerint Szádeczkytől el nem választható. Tanítványaival szemben mutatott szeretető, emberszerető érzésének csak egyik megnyilatkozása. Élénk, beszédes, jókedvű, vidám kedélyű embernek mutatkozott, aki jól érezte magát a társaságokban. Baráti körben szerette a tréfát, az éneket. Felköszöntői, amelyeket ilyenkor mondott, kedvre hangoltak s szórakoztattak. A tudós, az emberbarát mellett így nyilatkozott meg benne a társaságbeli úriember. Gyors beszéde, fürge járása, élénk mozdulatai ideges embert jeleztek, katonás tartása viszont méltóságot adott neki. írásmódja is nyugodt, élvezetes, fordulatos. Díszes villát épített magának, majd művészi családi kriptát, hogy ott megpihenjen. A hatalom változása után azonban Szegedre ment, és működését ott folytatta. Hetven éves korában nyugalomba vonult s 1935. december hó 29-én Budapesten fejezte be munkás életét. A budapesti Kerepesi úti temetőben talált örök pihenő helyet. 1935. december 31-én végbement temetésén számos gyászbeszéd hangzott el. Tanítványai nevében Gombos Albin mondott búcsúbeszédet, miközben a tanítványok, köztük e sorok írója, mély megilletődéssel állották körül szeretett mesterük koporsóját. A szertartást Ravasz László püspök végezte, megindult hangon méltatva a távozó érdemeit. Mint a tiszta emlékezés jelképe, hólepel takarta be az új sírhantot. 469
