Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Márki Sándor
MEGEMLÉKEZÉSEK hatást gyakorolt. A különösen alkalmi írásaiban, beszédeiben megnyilvánuló emelkedettség az olvasót, a hallgatót magával viszi, emeli, miként a felhők közé szálló sas emelkedése közben tekintetünket a magasba vonja. Nyelvezetében megkap bennünket a költőiség. A magyar költők műveiből nem hagy helyet felhasználatlanul, ha azokkal találóan jellemezhet, emellett nyelve magában is költőien emelkedett, idegenből vett versek fordításától sem riad vissza. Aki őt nemcsak írásai alapján ismeri, hanem az iskolából, annak tisztelete még inkább fokozódik. Előttünk áll a régi egyetemi történelmi kor a maga teljességében. Reggel hétkor elsőnek jelent meg Vajda Gyula. Szókimondó, igazi magyar úr. Keresetlen kifejezései sok derültséget okoztak, fiatalkorára, piarista tanárságára, amely rendnek tagja volt, visszanyúló emlékezései sokszor szórakoztatták a hallgatóságot. Kilenc órakor megjött az ókori történelem tanára, Schilling Lajos. Még alakja is tárgyához idomult. Periklészre, vagy a gall betöréskor a római fórumon mozdulatlanul ülő patríciusok méltóságára emlékeztetett. Lassú víz folyásához hasonló, nyugodt előadása közben az érdekesebb részleteknél csillant csak fel szemében egy kis fény, amely arcának megragadó kedvességet kölcsönzött. Tíz órakor fürge járásával, katonás tartásával a magyar történelem tanára, Szádeczky Lajos tűnt fel a folyosón. Előadásai a világlátott ember, a jó megfigyelő ezernyi tapasztalatával gazdagították a hallgatóságot. Lengyelország, az orosz síkság, Konstantinápoly, a nyugati országok, Magyarország történetének megvilágítására lépten-nyomon tanulságokkal szolgáltak. Tizenkét órakor következett Márki Sándor. A hallgatóság kimerültsége miatt reá a legnehezebb feladat várt. De tárgyában, az egyetemes történelemben való elmélyedése, lelkesültsége mindig a megérdemelt érdeklődéshez juttatták. Nagy tudása, lekötelező modora miatt olyan nagy tisztelethez jutott, hogy előadásáról senki sem hiányzott. Tárgyát pedig mindenki szorgalommal tanulta, nehogyvisszaéljen azzal a jószívűséggel, amelyet részéről mindenki tapasztalt. így jutott Márki Sándor abba a helyzetbe, hogy hosszú egyetemi tanári pályája alatt senki tőle elégtelen osztályzatot nem kapott. A jó tanár közvetlenségével, különösen a történelmi szemináriumi gyakorlatokban nyilatkozott meg. Az itt eltöltött időt a gyakorlati és az irodalmi tanárképzés előmozdítására szentelte. S ebben semmi fáradságot sem kímélt, Akiben arravalóságot látott, azt buzdította, munkájában támogatta. Mindenkitől várt, 461