Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

A magyar történelemben annyira felmagasztalt szenteknek: Szent Istvánnak, Szent Gellértnek és Szent Lászlónak az életrajzát is megírta.

Szent István életrajzát maga is rövidnek tartja, viszont ebben látja előnyét is, mert ezen felül minden ábránd. Sok oklevél hamis, tehát nem lehet azokat felhasználni. Szent Istvánban olyan királyt rajzol, akinek éles elméje, magasztos erkölcsi magaviseleté idézte elő, hogy a magyar nemzet nem kényszerítésből, hanem szívesen fogadta el a törvényes rendet, keresztény művelődést. Forrás-szegénysége egyik bírálójában csalódást idézett elő, a másikat viszont a mű kielégítette. (Századok, 1905. 755-758., Kath. Szemle, 1904. 980-982.) A Szent Gellértről szóló mű a hittérítők tevékenységének dicsérete, köztük főleg Szent Gellérté, akinek ereklyéit tisztelni a szerző kétszer is járt Milánóban. Szent László király életének megírására személyes tisztelet is sarkallta. Napokat töltött, mondja, a bihari várban, ahol a nagy király gyermekkorában játszadozott, sokszor fordult meg a váradi várban, ahol a szent király imádkozott. Ö maga ki lett volna téve, folytatja, a tudatlanság, tévedés, elégedetlenség, erkölcstelenség minden veszedelmének, ha Szent László ki nem szakít némi részt a föld javaiból avégre, hogy abból a katolikus egyház a váradi intézetben, ahol ő is nevelkedett, az ifjakat jól nevelje és igazra tanítsa. A mű a király életéből az addig elhanyagolt vallási mozzanatokat állítja előtérbe nagy megelégedésére a Szent István Társulatnak, amely az életrajz megírására a szerzőt felszólította.

E művei, valamint a magyar nemzet őstörténelméről, honalapításáról, a nyugati kereszténységre való áttéréséről írott munkái, továbbá nagy számban megjelent értekezései sok új megállapítást tartalmaznak, sok vitás kérdést tisztáznak, vagy olyan nézeteket tartalmaznak, amelyek hozzászólásokat idéznek elő. „János püspök dogmáin” elmélkedve - ahogy Márki Sándor kifejezte - rájövünk, hogy sokat kell újra tanulnunk. (Magyarság, 1925. jan. 25.) Művei gazdagok fordulatokban, új állításokban, következtetésekben. Forrástanulmányai e forrásokat új megvilágításba helyezték, amelyeknek hatása az ő írásaiban látszik meg elsősorban. A hun rokonság kérdésében, a székelyek eredetében, általában a magyarság őskorában sokban eltér más írók könyveitől. De e kérdésekben még sok vita is fog elhangzani éppen a források elégtelensége, vagy megbízhatatlansága miatt, amelyeknek tisztalátásba helyezése Karácsonyinak egyik fő törekvése.

448