Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Tilos a dohányzás!
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" forintot fizet, a szegényebb nemes ember büntetése tizenkét forint, a paraszté hat. Ha parasztjobbágyot a földesura ér tetten, az ró ki reá büntetést, egyébként a hivatalos ember. A törvény mindenkire, papra, diákra is alkalmazandó. A hömpölygő árt ezzel a gáttal feltartóztatni nem sikerült. Egyrészt a büntetés összege volt nagy, s ez a végrehajtást nehezítette, bizonyára nem egy esetben lehetetlenné tette, vagy éppen elnézést eredményezett. Másrészt a dohányzás más országokban is terjedőben volt, s ez a helyi eltiltás sikerét nehezítette. A helyzetet éppen a mi vármegyénk 1676. évi határozata szemlélteti. Jóllehet, mondja a megyegyűlés, a dohányosok és dohányárusok felől az az országos végzés, hogy az országból kiírtassanak, de a nemes vármegye úgy látja, hogy a hozott büntetéssel senkit sem sújtanak. Most tehát a megye kimondja, hogy a vicetisztek a vétkest könyörtelenül büntessék meg, a dohányt meg égessék el. (Kolosvári - Óvári: Törv. Jogsz. I.) Az országgyűlés, első végzése után tizenhárom évvel, 1683-ban, megállapította, hogy a hozott végzésnek semmi eredményét sem tapasztalja. Sőt, azt kellett észrevennie, hogy a dohányzásba nők is belekóstoltak. A gyűlés tehát a baj elhárítására újabb határozatokat hozott, amelyek általában a régi keretben mozognak. Csak körültekintőbbek, jobban részletezők. Kimondták, hogy a dohányt az országba se levelesen, se összetekerve senki be ne hozza, ilyent sehol se áruljon, se pipa által, se pórul vele senki ne éljen. A rendelkezés áthágása esetén a paraszt, jobbágy büntetésül hat forintot fizet, a nemesek és egyházi emberek, úgyszintén az asszonyi rendek ilyen esetben tizenkét forintot kötelesek letenni. Aki az országba dohányt hoz be, a nála lévő holmiját elveszti, az árusítóktól meg összes ingóságaikat elveszik. A végrehajtásra a vármegyék, székek (járások) tisztjei, a vámosok, falusi és városi bírák, a katonák vezetői, a jobbágyok gazdái nyertek jogosultságot. Feltűnhetik, hogy a nemesekre 1670-ben kirótt büntetés összegét most leszállították. E körülmény azt sejteti, hogy a dohányosok nagy része nem a nemességből telt ki. Hogy az újabb intézkedés következtében mekkora haladás következett be, az abból látható, hogy az előző törvényeket három év múlva, 1686-ban felújították, és teljes egészükben érvényben hagyták. Ugyanígy jártak el 1688-ban is annak leszögezésével, hogy a törvény hatástalan maradt. A régi végzéseket 384
