Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Solymászat a régi Erdélyben

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

45. Solymászat

a sárosi vár alatt. Houfnaglius György metszete 1617.

A theatri

praecipuorum totius mundi urbium VI. kötetének

36.

lapjáról

rajzolta Tóth István

Alig volt akkor szebb látvány, mint egy nagy vadászat. A társaság lóháton ment, mert sólyommal ló nélkül nem is volt érdemes vadászatra indulni. Ugyanis, ha a sólyom zsákmánya üldözésére felrepült, viaskodás közben messzebbre is elszállt. Ilyenkor a vadász gyors paripáján utána vágtatott, mert különben a sólyom nem hallva a sípot, a csengettyűt, zsákmányát széttépte. Tehát a vadászok lóháton mentek, kezükön a sólyommal, nyomukban agarakkal, vizslákkal, kopókkal, szelindekekkel, amelyek a vadakat felhajtották. Jöttek hajtó emberek is, mások hálókat, madárfogó tőrt hoztak. Nők is szerették a sólyommal való vadászatot, az ő kezükön is ott ült a sólyom. Amint beértek az erdőbe, a sólymok nagy lármával a levegőbe repültek s megkezdődött az izgalmas vadászat.

Az erdélyieknek a sólyommal való vadászat egyik legkedvesebb mulatságuk volt. Több volt akkor az erdő, több volt a vízi szárnyas, erdő-mező tele volt madárral és vaddal. Az urak, úriasszonyok állandóan el voltak látva betanított sólymokkal.

372