Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gazdálkodó főnemes asszonyok és kézműves fejedelmek
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Gazdálkodó főnemes asszonyok és kézműves fejedelmek A fejedelemség: korának főúri asszonyait a gazdálkodásra már maga a szükség is rászorította. Az állami élettel ugyanis a férfiak erős lekötöttsége járt. Ezek követségekben messze területekre mentek, a követségbe járás egyikének-másikának szinte életpályájává vált. A Konstantinápolyban bennülő állandó követ, a kapithia, egy évig tartózkodott ott megszakítás nélkül. A fejedelmi tanácsosok gyakran huzamosabb ideig időztek az udvarban, ugyanott a fény emelésére „bejáró” főurak is állandó lekötöttségben éltek. Mások országgyűlésekre mentek, vagy hivatalokat töltöttek be. Háborúba menésre is gyakran került a sor. Szóval a férfiaknak kijutott az elfoglaltságból és ilyen alkalmakkor a gazdaságvezetés az asszonyokra maradt. A nemes családok vagyona elsősorban földből állott, azért a nőkre háruló gazdálkodás nem volt könnyű feladat. Ez úri nőket fáradságos törekvéseikben főleg nevelésük iránya támogatta. A falun a gazdaságban való élés már gyermekkorukban megkedveltette velük a földet, az állatot, ismeretessé tette előttük a gazdálkodó ember küszködéseit. A házi teendők ismeretében felnevelkedett leányok csak folytatták a munkát, amelyet anyjuktól tanultak. A házak mellett húzódó veteményes- és virágoskertek gondozása a nők életével úgy egybeforrt, mint ahogy természetes, hogy az ember ruhát hord, vagy hogy a szabadban üdülést keres. Az akkori nők leveleit a kertészkedés eredményeivel való eldicsekvés teszi kedvesekké és tanulságosakká. A virágokból vonták el az illatot, az ilynemű szereket ekképpen házilag állították elő. A füvekből készítették az orvosságokat, amelyeket minden nemes családnál meg lehetett találni. A szegény emberek első orvosai ez úri nők voltak. A gazdálkodásra maguk a fejedelemasszonyok adták a legjobb példát. Nevelésük az állandó szokások szerint ment végbe, a munkát aztán fejedelemasszonykorukban sem tartották méltóságukkal meg nem egyezőnek. Bethlen 354
