Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK falura, városról városra, havasról havasra marhakereskedésre, vaj-, sajt-, túró-, viaszgyűjtésre ne merészkedjenek, hanem gyűjtsék azokat a haza fiai, s tőlük vegyék meg az idegenek. De még némely haza lakosi melléjük adván magukat, széjjel hordozzák a görögöket, örményeket, törököket. Ezután ne engedtessék meg az idegeneknek a széjjel járás, legyenek veszteg egy városban, s szedessenek a haza lakóival, s vegyenek azoktól. Mindezek ellenére azonban ismételten az történt, hogy a törvényhozás az ilyen kalmárok szabad kereskedését meg-megengedte. Megfigyelte ugyanis, hogy „amely országban áros ember nem jár, ott a pénz szűk, de ahol áros ember kereskedik, ott bőül meg a pénz”, továbbá „nem szűk, hanem bő marha (áru) teszen olcsóságot.” Bethlen idejében egyenesen megállapították, hogy a görögök bennjárása inkább hasznos, mint káros, ezektől ugyanis olcsóbban vásárolhatnak. „Az oda felvaló” (ti. lengyel, német) marhát ugyanis felette drágán hozzák és adják. Mozgásuk korlátozása helyett tehát Bethlen inkább limitáltatta áruikat. Branderburgi Katalin szabad kereskedést engedett az idegeneknek, akik török árut hoztak be. Kezdetben I. Rákóczi György sem korlátozta a sokadalmakban való árusítást, 1638-ban azonban már a korábbi tilalmat felelevenítette. A limitatiók rendszerének megszüntetése után azonban a külföldi kereskedők többnyire könnyebben mozoghattak Erdélyben. Bethlen Gábor uralkodása alatt a nemesek is nagyobb érdeklődést mutattak a kereskedés iránt. Méltatlankodtak ugyanis, hogy a kereskedők, akiket Bethlen Gábor véleménynyilvánításra összehívott, a drágaságot nem látták megszüntethetőnek azon az alapon, hogy „a szabad kereskedés indifferent minden rendnek meg lenne engedve”, illetve a garas értékének leszállítása által. Felhevülésében az országgyűlés kimondta, hogy „a kereskedés penig efféle magok haszna kereső kalmár és áros emberektől interdietum legyen... hanem az nemes rend és az kiknek Felségedtől privatim arról bizonyos annuentia adatik, azok kereskedjenek, azoknak legyen szabad venni és adni mindenféle marhát, a lóval való kereskedésen kívül az ökörbőrrel való kereskedést is az fiscusnak reserválván.” A szigorú rendelet ugyan a gyakorlatban nem volt megvalósítható, azonban a nemesség így az állatokkal és gabonafélékkel való kereskedésre buzdítást kapott. Saját terményét és készítményét egyébként is mindenki szabadon árulhatta házánál, a városban és a sokadalomban. A nemesek és a hazai kereskedők 329
