Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" a szarvasmarha; munkára a jobbágy is inkább ökröt tartott, mivel a ló igényesebb; 10-12 kas méhet sok jobbágy tartott. Az őstermelőkhöz, mint a kereskedelem árucikkeinek előállítóihoz csatlakoznak az iparosok, akiknek készítményei a vásárokon kerülnek eladásra. Erdély akkori iparáról árszabályzatok (limitatiók) tájékoztatnak bennünket az 1556., 1560., 1571., 1591., 1609., 1625., 1626., 1627. (kettő), 1642. évből. Az árszabályzatok megjelölik az iparágat, az áru minőségét, árát, esetleg a készítési helyet. Az 1556. évi limitatio az alábbi iparosok készítményei felől intézkedik: szűcsök, mészárosok (nyersbőrt is árultak), tímárok, vargák, szíjgyártók, kötélverők, kádárok, aranymívesek, szabók, kerekesek, kovácsok, lakatosok, nyergesek, cin-, ónművesek, pajzskészítők. A műipart csak az aranymívesek, ónművesek képviselik. Az 1560. évi árszabályzat az előző keretben maradt. 1571-ben a vasáruk, a szappanos, szőrműves, 1609-ben a szűrcsináló, téglás, borbély, tölcséres, rézmíves portékáinak árszabályozása is megtörtént. 1626-ban szerepelnek a fűszerek, selyemáruk, 1627-ben a deszka (oláhfalvi, gyergyai, orbai), a zsindely (Zetelaka, Kalotaszeg, Remete s több más havasi helyről), élelem (méz, vaj, olaj), viasz stb. Az árszabályozások felölelték a német, morva, velencei, nápolyi, lengyel árukat is, míg a török, görög, román, zsidó kereskedők által behozott áruk külön listába kerültek. Hogy pedig az ilyen árszabályozások valós állapotnak feleljenek meg, az országgyűlés 1625-ben úgy intézkedett, hogy a fejedelem évenként küldje el emberét a külföldi kereskedelmi központokba, úgymint Bécsbe, Krakkóba, Ilvóba (Lemberg), Lándorfehérvárra (Nándorfehérvár), aki végére járjon, mibe kerül ott az áru, és mennyiért adják Kolozsvárott. A görög kereskedők is aszerint áruljanak illendő haszonnal, amint Nándorfehérváron és Tirgovistén át vásárolhatnak. Az árszabályzat megtartásának ellenőrzésével ekkor Kamuthi Balázst bízták meg; az ő utánajárásának tulajdonítható, hogy az árak már 1626-ban estek. Kiterjedt tehát a tér, amelyen az árszabályzatok mozognak. Az ipar ereje abban gyökerezett, hogy a napi élettel szoros kapcsolatban maradt, többnyire hazai anyagot használt fel és a közszükségleti cikkek előállítására szorítkozott. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy Erdély a külföldi áruktól elzárkózott és a művelődési hatások elől kitért. Az erdélyi ipar a külföldi áruk utánozásával élénkebb színt kapott, mennyiségileg és minőségileg egyaránt fejlődött. 320
