Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

a családtagokon kívül a cselédeiken is segítettek, általában mindenkin, aki hozzájuk fordult. Az orvoshiány ugyanis nagy volt. A városok fejletlensége, a közlekedés hiánya, az utak rosszasága miatt elszigetelten állott a falu. Az itteni szegénységnek a nők voltak az első orvosai. Tudományukat azoktól az orvosoktól lesték el, akik a városokból hozzájuk kijártak, vagy akiket a városokban ők kerestek fel. Másrészt anyáról leányra szállt az orvosi ismeret.22

22 Pataki Jenő: Patikaláda. Orvosi Szemle, 1933. 121.

23 Teleki Mihály levelezése. V. 412-413.

24 24 Lm. III. 401.

A tárgyalt kor asszonyai közül kettőnek, Bornemisza Anna fejedelemaszszonynak és Veér Juditnak enemű ismereteire az orvostudomány is felfigyelt. Az előbbinek patikaládájában sokféle orvosság volt található. Saját magának és gyermekeinek sok betegeskedése szükségessé tette, hogy orvosi ismereteket szerezzen. Veér Judit is fordult hozzá rózsavízért. írásából az tűnik ki, hogy a rózsavizet a forróság ellen itták is, amennyiben éppen e célból kérte azt.23

Veér Judit maga is sokat volt beteg, kisgyermekeinek és az urának gyógyítása is állandó gondját képezte. Aggodalmaira és eljárására sok adat világít rá. Patikaládájában és azonkívül is nagy tömegben állottak a gyógyító füvek. Nem véletlen tehát, hogy Pápai Páriz Ferenc 1687-ben megjelent orvosi művének első kiadását éppen Veér Juditnak és Teleki Mihálynak ajánlotta. Az udvarházak felszerelésében ott találjuk az érvágót, krisztélyozót, fürdőkádat stb.

Rendszerint a kertekkel volt kapcsolatos az udvarház gazdasági egységének két jellemzője: a haltartó és a malom. Többnyire közel estek egymáshoz, ha a víz arra alkalmasnak kínálkozott. Az udvarházak leírásaiban egyike vagy másika, gyakrabban mindkettő szerepel.

A haltartó, másutt pedig a kisebb-nagyobb halastó a tervszerű haltenyésztésre nyújtott módot, nemcsak a házi szükséglet, hanem eladás céljából is. Veér Juditnál olvassuk, hogy a rendelt ötvös-művek kiváltására csak halból teremthet pénzt.24

A haltartó tiszta vizében a hal elvesztette mocsárszagát, kellő gondozással meg is hízott, és emellett a fogyasztásra állandóan készen állott. Hogy a hal mennyire kedves étel volt, bizonyítja az, hogy állandóan szerepelt az ajándék-tárgyak és meglepetések között. A távollévő házastársak, családtagok, jó is264